You're just a Cannibal-Killing Stalking /hun/

⚫14⚫

~Sangwoo szemszöge~
~5 évvel korábban~

-Csak ügyesen!- kacsint rám egy apró mosollyal apám, melyre válaszom egy komor pillantás. Ahogy a lánnyal az oldalamon sétálok, hátamon érzem azt a vigyorgó tekintetet, melyből tudom, ma is elszakad a kép, melyet a lány felé mutatott. Egy kedves apuka, ki csak boldogan drukkol fiának, hogy sikeresen barátnőt szerezzen.

Mintha én más lennék... Egy hamis kép, ami szintén elszakad..

-Nagyon kedves apukád van, biztosan nagyon szeretheted.- mondja halovány mosollyal a lány, kinek még a nevére sem emlékszem.
-Heh, persze, ő a legjobb.- húzódik gúnyos vigyor arcomra, s le sem hervad onnan. Egész este ott lapul a kis rafinált mosolyka, ami fel sem tűnik apám mai vacsorájának. Könnyűszerrel csábítom el, szinte önként repül a pókhálóba, mely engem jelképez.

A pók megalkotott egy hálót, mi segít neki elkapni az áldozatot, de később ez a kis szövedék lett maga a pók.

-Whaa! Olyan jól szórakoztam ma este! Lelomboló lenne most hazamenni...- bazsalyog perverzen, kissé becsiccsentve a préda.
-Hehe, kis huncut!- bökök orrára halkan nevetve.- Netán szeretnél feljönni? Apám már úgy is alszik.. -ölelem át derekát, s a bejárat felé kezdem húzni.
-Hát.. Ha már így felajánlottad.- Tapad ajkaimra egyből, meg sem várva, hogy beérjünk, amikor aztán becsukódik mögöttem az ajtó, vállánál megmarkolom és teljes erőbedobással vágom földhöz. Egy-két ütés a fejére ököllel és már eszméletlen is.

-Az én ügyes fiacskám ma sem okozott csalódást.- oltja fel a villanyt apám. -Sangmin az ágyikójában csicsil teljes épségben.- suttogja fülemhez hajolva, majd egy apró csókot lehel homlokra és megragadva a lány haját, műhelyébe húzza.
Ahogy eltűnik a nagy ajtó mögött, feltápászkodok és a fürdőbe ballagva, megmosom kezemet, majd arcomat is. Szobánkba kullogok és ledobom magamról az enyhén véres felsőmet, majd Sangmin ágyához lépve, hosszasan figyelem meg alvó arcát. Az ellenállás jelen pillanatban lehetetlen számomra, nem bírom ki, hogy ne érezhessem valamilyen módon. Lassan hajolok le hozzá és gyengéd, alig érezhető csókot nyomok puha ajkaira. Bármit képes vagyok megtenni érte, legyen az akár gyilkosság, én megteszem, ha sor kerül rá.

⚫⚫⚫

Nyomottan sétálok hazafelé. A felhők könnyei lassan bőrig áztatnak, de nem érdekel. Nincs miért sietnem, ilyenkor még a magántanárával van Sangmin, nem kell különösebben aggódnom. Az eső homályában már látható házunk, viszont autót nem látok előtte. Szemeim kitagulnak, lépteim felgyorsulnak, majd futásba törnek át. Berontok a bejárati ajtón és lihegve meredek magam elé. Ahogy gondoltam....

-Eh...Megjött az öröm rontó.- húzza el száját az apámnak nevezett lény s elengedi a már vérben úszó fiút, aki nemmellesleg a saját fia. Dehát ezen már meglepődni lehetetlen.
-Most ezt miért?- közeledek felé ázottan, borult tekintettel.- Hát nem mindent megtettem, amit kértél?!- emelkedik meg hangom, melytől visszhangzik az egész ház.
-A tegnapi lány egyből meghalt, majd' szétuntam magam, valamivel enyhítenem kellett.- vonja meg vállát egy kisebb vigyor kíséretében.

Méghogy unatkozott..
Duzzadt ereim kis híján szétrobbannak az idegesség miatt. Kezeim ökölbe szorítom, megpróbálva türtőztetni magam, de ezt látva apám halk nevetésbe kezd.
-Talán nem tetszik?- széles vigyora füléig ér, miközben előrántja kését a zsebéből és nevetve döfi bele testvérem hátába. Sangmin vért köhögve, segítségért kiáltó tekintettel pillant fel rám. Több nem is kell nekem..

Arcomon végig gördül egy könnycsepp, agyam elborul, nem bírom ezt tehetetlenül tovább nézni. Egy pillanat sem tellik el, azon kapom magam, hogy a késsel a kezemben, mely Min hátából állt ki az imént, a szörnyeteg fölé kerekedek.
-Képes lennél bántani a saját, nyomorult apád? Édesanyád ezért nagyon megbántódna, ha tudná...- pislog fel rám ártatlan, szomorú tekintettel, elhitetve magával, hogy én vagyok a rossz.
-Anya.... Meghalt.. TE!! ÖLTED!! MEG!!- ordítom torkom szakadtából, s már érzem is kezemen a forró, vörös anyagot, ami nem más, mint vér. Apám szenvedő arca...miért tesz ennyire boldoggá?
Kidúvadt szemei és tátott, vérrel teli szája vigyort csal arcomra. Nem tudom, hányszor döfhettem belé a kést, de azt tudom, hogy életem legboldogabb mozdulatai voltak....

Folytatás nemsokára~

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Sziasztok!
Kicsit megkésve, de meghoztam ezt a részt is. Terveim szerint, a testvérpár múltjának második fele a következő részben lesz felfedve. ^^
Remélem tetszett a rész, ha meg így is volt, akkor kérlek vote-oljatok! :)
Kommentben kíváncsian várom a véleményeteket a fejleményekről! :D