Rejtélyek nyomában

II.

Nemtudom pontosan hanyadika lehetett.Mióta bekerültem az időérzékem teljesen elhagyott.De annyit tudok, hogy olyan dolog történt ami az elmúlt 8 hónapban még nem.

-Jöjjön, látogatója van.-mondta full flegmán az őr.

-Nekem?- mondtam megdöbbenten.

-Mert lát magán kívül valakit még a cellában?

-Jolvan megyek.

Az őr elkísért egy szobáig ahova féltem bemenni. Senkim sincs,mindenkit elvesztettem akit szerettem. Ki akar meglátogatni? Miért pont engem? A fejemben folyamatosan elhangzó kérdések figyelmen kívül hagyása után benyitottam a szobába és leültem a székre. Velem szemben egy magas fekete hajú, kék szemű férfi ült. Felismertem. Ő volt ott aznap nálunk. Aznap mikor utoljára láttam a szüleim.

-Örülök, hogy látlak Tamsin.-mondta a fazon.

-Ki maga?-néztem rá szúrós tekintettel.

-Paul Sirett vagyok,apukád egyik barátja

-Hol vannak a szüleim?

-Elfogok mondani mindent,de előbb kijuttatlak innen.

-Szóval maga az akitől majd mindent megtudok?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Hát más ugy sem értheti meg- egy mosoly kúszott az arcára. Volt benne valami furcsa. Éreztem, hogy hazudik. De ha ő az egyetlen aki kijuttathat innen, talán még hasznomra válik?

-Hogy akarsz kijuttatni innen?-kérdeztem

-Figyeld csak.-kacsintott,majd felállt.

Megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni. Közben elővett a pulóvere alól egy fegyvert. Kezdtem félni, de tetszett a helyzet. Mindenkit aki meg akart minket állítani, lelőtte. Kijutottunk, majd elkezdett tolni egy fekete furgon felé és beültetett a hátsó ülésre, ő pedig beült előre. Mikor kicsit jobban körbenéztem láttam, hogy a kormánynál valaki más ül.

-Tomas, siess. Mindjárt utolérnek- mondta Paul a pasasnak.

-Hova és megyünk NagyD?....öhm,akarom mondani Paul.-helyesbítette ki magát amikor Paul szúrós szemmel ránézett.

-Menjünk a raktárhoz.-Tomas csak bólintott majd elindultunk. Nagyon nem tetszett nekem itt valami.

Már körülbelül egy órája kocsikázhattunk,mikor valami hatalmas koppanást hallottam az autó tetején.

-Francba, itt vannak.-mondta Paul.Tomas pedig lefékezett. Majd mind a ketten kiszálltak a kocsiból. Az ablakból figyeltem mindent. Egy Paullal egymagas szőke hajú fiú nekitámadt Paulnak. Mint láttam ő áll nyerésre. Nem sokkal később a gondolatom beigazolódott. A szöszi beszállt a vezetőfülkébe.

-öhm..szia-mondtam ijedten,de próbáltam elfedni a félelmem. A félelem gyengeség.

-Nem kell félned Tamsin, most már biztonságba vagy.-mondta

-Najó..egy, miért tudja minden jött ment a nevem? Kettő,honnan veszed, hogy félek?

-Szóval, nemsokára megérkezünk és elmondunk mindent, és elég jól kiismerem az embereket, tudod, különleges képesség.

Erre nem válaszoltam, az út további részében csendben ültem. Majd mikor láttam,hogy egy erdőbe hajtunk be kezdtem félni.

-najo hova viszel?

- Az erdő közepén van egy kis rozoga ház,amibe van egy titkos ajtó, a ház alatt egy hatalmas barlang van ahol lakni fogsz.

-miért is?

-Mert közénk tartozol.

Na jo mivan? Közéjük? Kik ők? Én ki vagyok? Mi folyik itt?

-Mindent megtudsz idővel, nem fogunk bántani ne félj.

-Hogy tudtál válaszolni azokra a kérdésekre amiket ki sem mondtam?- kérdeztem összezavarodva.

Rámnézett ,,nemtudomanevét" és egy cuki mosolyt eresztett az arcára.

-Mondom megtudsz mindent Tams.

Nem sokkal később meg is érkeztünk a rozoga házhoz. Kiszálltam a kocsiból majd a ház felé indultam. Egyszer csak egy hatalmas robbanásra lettem figyelmes a hátam mögül. Megijedtem és elestem,majd hátranéztem.

-Mivan? Nem a mi kocsink, nem hagyhatjuk, hogy ránk találjanak.-vigyorgott ,,mégmindignemtudomanevét'' 

-Értem

-Egyébként, Ashton Frewer vagyok-nyujtotta a kezét

-Tudod ki vagyok- ráztam vele kezet majd elkezdtünk nevetni.

-Gyere mert van még mit feldolgoznod.

Azzal bementünk, Ash megmutatta a titkos ajtót. Majd mikor beszálltunk a kis lift szerűségbe és levitt minket a föld alá csodálkozva néztem. Egy hatalmas föld alatti barlang, tele kiképző cuccokkal és csomó ajtóval.

-Ah Tamsin, örülök, hogy megismerhetlek. Derek Hull vagyok, kérlek gyere velem.

Egy szobába értünk, fotelek voltak egy hatalmas TV és mily meglepő mégtöbb ajtó. A szobába rajtunk kívül két fiú és egy lány.

-Tamsin, rátérek a lényegre.-mondta majd becsukta az ajtót.

-Rendbeeen.- mondtam ijedten.

-Ashtont már valószínű ismered, ő vámpír és egyben gondolatolvasó is.-mondta volna tovább de félbeszakítottam.

-Oh már értem akkor-ránéztem Ashtonra aki csak mosolygott. Majd Derek folytatta.

-Ő itt Jeremy és Nancy Morgan, alakváltók. Bármivé és bárkivé képesek átalakulni, de van egy dolog ami leleplezi őket. Ha éppen nem a saját külsejüket mutatják és kimondod az igazi nevüket,azonnal átváltoznak. Végül de nem utolsó sorban David Isgar, a mi kis farkasunk.-mondta majd láttam,hogy David horkant egyet és elkezd mosolyogni.-és végül jómagam, a vezető, démon vagyok.

-Kiráály.-mondtam fülig érő szájjal. Mire mindenki  furcsán nézett rám.

-Mikor David állt itt tavaly pont ahol te,és ugyanezt elmondtuk neki elrohant és úgy eltévedt a barlangba,hogy 2 napig nem találtuk. Te pedig örülsz ennek.- mondta Derek nevetve

-Hát, mindig is érdekeltek a természetfeletti dolgok. Amugy meg. Ash mondta,hogy közétek való vagyok. Tehát mi vagyok én.

-Na igen, ezt eléggé ki kell fejtenünk...