Freddy szemszöge:
Elkezdődött a napunk,bár szokatlan volt,hogy T.Chica-val és Mangle-el kellett szórakoztatni a lurkókat,de persze mi bajunk lehet belőle?Megjött az első születésnapi csapat,Sebastian azt mondta,hogy ma csak kettő lesz,meg persze azok,akik csak úgy betérnek egy pizzára.Első körben tizenöt gyereket számoltam,de meglepő módon csak egy fiú volt köztük.Az összes lány körülzsongta a születésnapot,csak a kissrác ült az egyik asztalnál teljesen egyedül.Egy kicsit magamra emlékeztetett...Mielőtt megismertem volna Katniss-t és a többieket én is elég magamnak való voltam,mindig egyedül ebédeltem itt...
-Visszaemlékezés-
Ryan szemszöge:
Újabb magányos nap a Freddy Fazbear Pizzériában...Mindig nyitásra jelentem meg az épületnél,hogy minél kevesebb időt kelljen otthon töltenem.A szüleim sokat veszekedtek és egyszerűen nem bírtam a feszültséget.Még mielőtt felkeltek mindig elmentem otthonról,hogy ne tudják hol lehetek.Általában az éttermet látogattam,de volt amikor csak úgy szimplán sétálgattam az utcákon,de ma inkább a pizzéria mellett döntöttem.Beültem az egyik boxba és vártam,hogy a csirke kijöjjön a konyhából és leadhassam a rendelésem.Nem kellett sokat várnom,ugyanis hamarosan megjelent a rózsaszín szemű csirkerobot és nyájasan megszólalt:
-Üdv a Freddy Fazbear Pizzériában!Mivel szolgálhatok?-én már kívülről fújtam az ő kérdéseit és válaszait is,ám ő nem elékezhet a rendelésemre,pedig szinte naponta járok ide,de persze mit is várok tőle...Csak egy robot.
-Egy húsimádó pizzát kérnék-mosolyogtam rá.
-Körülbelül tíz perc és kész lesz!-válaszolt,szétnézett az étteremben,hogy lát-e mást,akitől felvehetné a rendelést,de mivel rajtam kívül más még nem volt az épületben ezért visszament a konyhába.Ahogy magányosan ültem a széken egyszer csak egy lágy hangra kaptam fel a fejem.
-Szia-köszöntött a lány.
-Szia...-köszöntem vissza bátortalanul.
-Leülhetek?Nem szeretek egyedül lenni itt...
-Persze-válaszolta,majd leült velem szembe.
-Hogy hívnak?-kezdeményezett beszélgetést.Kicsit meglepett,mert velem ritkán álltak szóba,de nem bántam,hogy volt társaságom.
-Ryan Redway,és téged?
-Katniss Lewin.Miért vagy itt nyitásra,ilyenkor még a madár se jár erre?-kuncogott.
-Ugyan ezt kérdezhetném tőled is,de egyébként én otthoni dolgok miatt jöttem ide.Te miért?
-Valami hasonló-gondolkozott el egy pillanatra.-,Szülők,ugye?
-Igen...Neked is?
-Nem,nekem a barátom...
-Mi a baj?-kérdeztem,mire Chica jelent meg mellettünk és elém rakta a várva várt pizzát.
-Itt a rendelésed,hozhatok még valamit?-az előttem ülő lányra pillantottam.
-Kérsz valamit?
-Csak egy sonkás pizzát...
-Sietek!-rohant el a robot.
-Van munkakedve-nevetett Katniss.
-Na igen-vihogtam én is.-,Tehát,mi is a baj?-tértem vissza a témára.
-Hát igazából olyan komoly baj nincs,csak néha nem értem miért olyan amilyen.
-Mire gondolsz?
-Sokat szemétkedik mindenkivel,főleg az öccsével...
-Egyszerű testvér viták,nem?
-Nem,ez annál több.Állandóan ijesztgeti,már nem egyszer futott hozzám sírva és nem szeretem így látni,mert szeretem a kissrácot.
-Szerintem nem lesz gond,egy idő után biztos abbahagyja-próbáltam bíztatni.
-Reméljük...
Nem szeretem,ha valaki szomorú,pláne ha egy lány szomorú,ezért leültem mellé és megöleltem.Kicsit elpirult,de végül is nem tette szóvá.Örültem,hogy végre találtam egy barátot...
-Visszaemlékezés vége-
Freddy szemszöge:
Mikor láttam a fiú arcát magamat láttam benne,tömény bánat és semmi más.Átérzem milyen érzés,amikor senki sem törődik veled,de arra is emlékszem milyen volt,amikor véletlenül akadt valaki,akivel lehet beszélgetni.Az aktuális dalom végén lesétáltam a színpadról és a fiú mellé léptem.Először megijedt tőlem,de megfogtam a vállát és lágy hangon megnyugtattam:
-Semmi baj,nem bántani akarlak,csak szeretek beszélgetni a gyerekekkel,van egy kis időd?
-V-van...-dadogott.
-Mi a neved?
-Mark...
-Miért vagy itt egyedül?-guggoltam mellé.
-Hát...Nincsenek barátaim...
-Én is bátortalan voltam,amíg meg nem ismertem a barátaimat.
-Mármint Chica-t,Bonnie-t és Foxy-t?
-Igen-mosolyogtam.-,Egy kicsit legyél bátrabb,merj beszélgetni velük.Ott egy csomó lány,biztos van,aki szívesen beszélgetne veled-kacsintottam.
-Köszi Freddy!-ölelt meg a kisfiú.Megveregettem a vállát és visszamentem a színpadra.
-Pár órával később-
Már délután négy körül járhatott az idő,amikor agyerekek elkezdtek morogni...
-Ez a pizza odaégett!
-Nem is ilyen pizzát kértem!
-Összekeverte az új csirke a rendelést!
-Freddy,kinéznél a konyhába?-suttogott Bonnie,mire biccentettem és kisétáltam akonyhába.Egy feketelyuk ehhez képest maga a rend volt...Az edények a földön,acsirke köténye a gázon,ami már lángolt.Odarohantam és gyorsan bedobtam amosogatóba és vizet engedtem rá.
-Chica,mi a frász?!-akadtam ki.
-Kicsit sok a munka...
-Veszem észre!Elégedetlenek a vendégek...
-Akkor szólj Sebastian-nak vagy mond a gyerekeknek,hogy fejenként kérjenek egypizzát!
-Oké...-kihátráltam a konyhából,még utoljára végignéztem az Őskáoszon,Sebastian irodájához cammogtam és bekopogtattam.
-Ki az?!-válaszolt ingerülten.
-Segítek,barna,nagy,és nem azt mondja,hogy kot-kot...
-Mit akarsz Freddy?!
-Meg akarnak lincselni téged...-néztem be az irodába.
-Mégis ki???
-Körülbelül húsz szülő,tizenöt gyerek T.Chica-val az élen.
-Mi a bajuk?
-Chica-nak a töménytelen munka,a többieknek a munka minősége...
-Akkor dolgozzon jobban...
-Köszi,ez már nekünk is eszünkbe jutott,de ha sikerült volna nem állnák itt...
-Akkor mit javasolsz te énekesek gyöngye?
-Hogy Chica segítsen neki az felmerült abban a parányi agyadban?
-Vigyázz kivel beszélsz...De rendben,engedjétek ki Chica-t...
-Köszi,szólok,hogy tegyék el a vasvillát és a fáklyát-nevettem,majd odasétáltama raktárhoz és elfordítottam a zárat.Goldie éppen T.Bonnie-valbeszélgetett,T.Freddy egyedül ült a sarokban,míg Foxy és Chica az alkatrészeketrakosgatták.
-Chica,beszélhetnénk?
-Persze-lépett oda hozzám.-,Mi a baj?
-Kellene egy kis segítség T.Chica-nak a pizzasütésben...Megtennéd?
-Megyek-futott a konyhába.
-Mi a baj?-érdeklődött Goldie.
-Csak az,hogy sejetek készültek a konyhában.
-Hát az baj...
-Nekem mondod?Mindegy,sietnem kell vissza...
-Menj csak...-válaszolt halkan,majd visszazártam az ajtót.Felléptem a színpadraés újra dalolni kezdtem,de a gyerekek nem figyeltek rám,főleg az étel miattsiránkoztak.Hamarosan megérkeztek a friss pizzák,aminek természetesen örültek.Arendeléseknek megfelelő pizzát kaptak,rendesen átsülve.A nap hátra lévő részebékében telt,lementek a zsúrok,a szülők és a gyerekek nem panaszkodtak,sőtboldogabbak voltak,mint általában.A záráskor még rohangáltak bentgyerekek,ezért az őröknek úgy kellett őket kitessékelni az étteremből.Miutánelment mindenki kicsit lehiggadhattunk ez után a kissé nehézkes nap után.
Sziasztok!Bocsi,hogy ritkán írok,csak mostanában nem nagyon meg (mint azt most olvashattátok is :D ),de igyekszem :) Remélem azért tetszett
