Az Álom démon és Dia

1.rész

Dia Justina vagyok fél démon,ugyanis anyám ember volt.Minap mikor otthon voltunk a Földön, én a szobámban tv-t néztem, anya a konyhában volt mikor arra figyeltem fel, hogy valami eltörik és anya sikítozik. Lementem a nappaliba majd megláttam anyát egy ismeretlen férfival aki egy kést szúrt a mellkasába, majd felém közeledett lefagytam a félelemtől bár úgy sem tudtam volna mit tenni, mert csak 7 éves voltam. A férfi csak jött felém majd hirtelen eltűnt, oda mentem anya mellé aki már haldokolt megpróbáltam elállítani a vérzést, de nem sikerült. Anya utolsó szava csak ez volt:

- Ne aggódj kincsem nem lesz baj, apa mindjárt itt lesz. - mondta. Pár percig még figyeltem a holtestet. Ekkor egy ismerős hangot hallottam a hang irányába fordultam.
- Apa! - sírva szaladtam hozzá.
- Nincs semmi baj. - mondta és fel kapott az ölébe. Nyitott egy dimenzió átjárót, és át mentünk rajta. Körbe néztem minden merre démonok akik engem és apámat bámultak.
- Nem fognak bántani? - kérdeztem egy kicsit megijedve.
- Miért?
- Hát azért mert ember vagyok. - válaszoltam.
- Addig amíg velem vagy nem, mert nem hagyom te az én lányom vagy, még ha más mint a többiek akkor is az én vérem folyik az ereidben. - mondta apa majd rám mosolygott.
5 év telt el az óta, hogy anyát megölték.
Apának dolga akadt így egyedül maradtam itthon. Épp szendvicset készítettem ebédre mikor valaki megtámadott. Ahogy a férfira néztem ismerősnek tűnt csak nem tudtam hova tenni. Majd beugrott ez a férfi ölte meg anyát. Hirtelen nagyon mérges lettem majd egyik pillanatban a testem magától mozgott. Magamhoz tértem minden csupa vér a ruhám, a kezem és a padló is a férfi alatt.
- Ezt én tettem volna? - kérdeztem magamtól.
- Kincsem megjöttem.
Hallottam meg apa hangját. De a sokktól nem tudtam válaszolni se megmozdulni. Apa bejött az ebédlőbe ahol én és a halott démon volt.
- Mi történt? - kérdezte.
- N-Nem tudom a testem magától kezdett cselekedni. - válaszoltam kicsit dadogva.
- Számítottam erre, hogy az óta a nap óta valami furcsa dolog történt veled.
- Mi ezt, hogy érted?- kérdeztem meglepetten.
- Hát, hogy is mondjam anyád halála nagy sebet ejtett a lelkeden és abból megszületett egy démon aki olyankor jön elő, ha megijedsz vagy félsz, de...
- De mi?
- Attól félek lesz olyan is, hogy önszántából jön elő és bántani fogja a szereteidet.
- Mi? És, hogy tudom meg állítani? 
-Sehogy. - mondta.
-Akkor mit tegyek? - kérdeztem aggódva.
Apa elfordította a fejét majd lassan ki sétált a nappaliból.
- Ezek szerint semmit. - gondoltam magamban.
Majd sóhajtotam és felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra és a plafont bámultam miközben azon agyaltam, hogyan fogjam vissza a démon énem. Akarva és akaratlanul is elkalandoztam az imént történtekről, hogy engem is meg akart ölni az a démon, mint anyát és anyáról eszembe jutott milyen régen voltam a Földön.
- Na majd holnap megbeszélem apával ezt a témát úgy is szombat lesz. - mondtam mosolyogva és felvettem a pizsim, majd befészkeltem magam az ágyamba és elaludtam.