✖️Egyetlen✖️ Szó ✖️

1 4

Szememet végre kinyitottam, és hevesen letöröltem néhány könnyet orcámról. A bőröm forró volt, izzott,  akár a felpezsdült szívem, égettek, de valamiért megnyugvást hoztak.
Visszaemlékezni az ép Jonathanra furcsa volt, s fájdalmas. Ráeszmélni, hogy igenis bölcs volt. Bölcs, nem okos.
Okosnak lenni könnyű.
Lehetsz okos, de buta.    
Bölcsnek lélekben kell lenni.
S Jonathan az volt. Tényleg az volt, bárcsak elmondhatnám neki! Nehéz volt könnyek nélkül visszaemlékezni rá. Be is bizonyodott, lehetetlen!
Ő mindig megértett. Néha csodálkoztam, hogy szerethet ennyire. Hisz, csak egy pimasz kislány voltam , ki nem értett semmit, de őt megértették. Az pedig végképp jól esett.
Leültem a lépcsőre, s bőröndömet lábam mellé dobtam.
Könyökömet a térdemre raktam, de ekkor fájdalmasan felszisszentem.
Megborzongtam.
Be kell majd kennem valamilyen kenőccsel a térdem. De ez most nem a legnagyobb gondom. Már ha gondnak számítod, mert tudnod kell, nekem nem volt az.
Kábultam bámultam a kertet, de valójában kinyitott szemekkel aludtam, hirtelen ásítva egyet. Hány óra lehetett? Elvesztettem az idő fogalmát még reggeltől.
Odanyúltam a bőröndömhöz, és benyúltam egy mellékzsebbe, abba, ahová a telefonomat raktam.
Kihúztam és hunyorítva rápillantottam az órára. Éjfél múlt.
Bedobtam a helyére a készüléket.
Kezeimmel megdörzsöltem fáradt szemem, majd kedvtelenül ránéztem a Featherlin házra.
Nem akarok oda bemenni! Most éjszaka nem.
Talpra álltam és ráléptem a  címeres szőnyegre, szokatlan volt. Mintha letaposnám a fajomat. Mindegy.
A védett teraszhoz értem, ahol a padló recsegése üdvözölt. Tökéletes alvóhely, mit mondjak?
Leraktam a földre a bőröndöm és kivettem egy takarót, majd felterítettem egy székre. Ásítva beleszöktem, testem minden részét, betakarva.
Lehunytam a szemem és addig hallgattam a természet csendét míg lélegzeteim egy kellemes ritmushoz szoktak hozzá.
Jó éjszakát, Jonathan keresztapa!