Fuck u anorexia és mindenki

Magamat sem értem

Állj rá a mérlegre!
-Nem!
-Azt mondtam, hogy állj rá!
-Hagyj már békén!
-Utoljára szóltam!...
-Anyaaaaa! Apa nem hagy békén.
-Szerintem jobban teszed ha ráállsz...
[köszi szépen]
-Faszom...-mondtam magamban
Igen azért mert tudtam hogy ezért nagyon ki fogok kapni...
Amikor 47 kg voltam már rámszóltak, hogy hízzak...
Most meg...ó jézus mi lesz itt...
* kihúztam a mérleget*
*elindítottam*
Hosszú óráknak tűntek ezek a pár másodpercek...
* és ráálltam*
39.2
És gondolhatjátok...apám ordibált velem, anya szintén...
Egy csodálatos sírós éjszakának nézünk elébe...
Jah a menzeszem már pár hónapja nincsen. Anyut ez zaklatja leginkább.
Miért van az, hogy nem élhetek normálisan? Újra a régi akarok lenni. Mit kéne tennem...? Elvesztem...
Amikor régen még az volt a legnagyobb gondom, hogy nem találom az egyik barbi babám...azt akarom...újra...
Annyira unom már, hogy másból nem áll a napom csak abból, hogy mikor egyek és mit és mennyit és hány kg lehetek?
A vízben mennyi kalória van?
Ugye nem hízlal a levegő vétel? Esküszöm elbaszott egy serdülőkor ez.
Amit a legjobban kívánok egy jó nagy adag nutellás banános tejszínhabos palacsinta. Bárcsak bűntudat nélkül sikerülne megenni....ha egyátalán le menne a torkomon. Amikor már ülni is fáj mert nincs semmi a seggeden és a csont majd átszúrja a bőröd..legalábbis valami ilyesmit érzek..
Ezek ellenére ugyan úgy kövérnek látom magam...
SOS!😭