Sokszor csak az ürességet érezzük magunkban, bármit csinálhatunk semmik vagyunk. Üres bábok, akiket csak a kötelesség, vagy épp a céltalanság mozdít előrébb, rosszabb esetben egy felsőbb utasítás. Tudunk magunkról, csak éppen nem érezzük azt, hogy tetteinkkel bármit is tettünk volna valóban. Nem látunk fényt csak kötelességet, sötétséget egy szemüvegen keresztül, amit jó messzire el kellene hajítani, hogy azt többé senki se tudja megtalálni.
Ismerős érzés?
Honvágyat érzünk. De mi is az az otthon? Egy ház, lakás, szoba vagy az ágyunk? Mindenki döntse el maga, mit hív otthonának.
Meg van?
Elárulom, hogy nem ez az igazi otthon. Mert ennyi erővel van akinek nincs is ilyene, van akinek több is. Most szépen gondold végig, mit is jelent számodra az otthon melege. Jól gondolom, hogy egy szeretted ugrik be elsőnek? Vagy csak az érzés, amikor anyukád, apukád, nagyid, férjed, feleséged, gyereked, kutyád, akárkid akit szeretsz egy kedves "Szia"-val vagy "Isten hozott"-tal üdvözöl, van akit meleg öleléssel, puszikkal.
Van olyan számodra, akit nagyon szeretsz?
Mert ahol ő van, ott van az otthonod is. Lehet az akár a háziálatod, rokonod, szeretőd, de akár csak a plüssöd, egy fénykép vagy egy "értéktelen" vacak is. Amiből érzed a melegséget, azt, hogy feltöltődsz tőle, képes vagy miatta újra mosolyogni és újult erővel nekivágni az unalmas, vagy épp eseménydús hétköznapoknak.
Neked hol van az otthonod?
Tudatsd vele. Nem lehet elégszer mondani valakinek, azt, hogy "szeretlek". Miután ezt elolvastad mondd ki neki. Mindenkit melegséggel fog eltölteni ez a gesztus. Messze van most? Akkor hívd fel. Nem érti, nem hallhatja? Kit érdekel, mondd el neki, mégha hülyén is érzed magad tőle. Jobb lesz. Közelben van? Szeretgesd meg. Ne te várd el mindig a fordítottját. Persze arra is szükség van, hogy a másik is nyitott legyen feléd, de ez nem szabad, hogy problémát jelentsen.
Megteszed?
Ne várj vele. Lehet, hogy mire oda jutsz, hogy rávedd magad már késő lesz. Nem tudhatjuk mikor ragadják el tőlünk az otthonunkat. Várhatjuk a holnapot vele, a következő évszakot, az éveket, de meg fogjuk bánni. Természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy megteszi-e.
Te megragadod még a mát?
