My Rock Penguin [Hemmings] •SZÜNETEL•

Part 3

Ashton: Huuh.... Elmész? De..ez nem is olyan nagy baj csak Luke. Büszke vagyok rád csak ez hamar jött.

-Tudom...de te vagy az egyetlen aki komolyan is tud venni. De csak akkor megyek ha ez nektek is megfelel.

Ashton: Figyelj. Tőlem mehetsz. Nagyon tehetséges vagy. Ne add fel soha. Ha téged ez érdekel csináld. Szerinted mi hogy jöttünk? Sok helyet bejártunk. Pontosabban járunk.

-Köszi Ashton! Megmondanád a többieknek?

Ashton: Jó...de Luke nem tudom mit fog regálni... Tudod nem szereti a távkapcsolatot.

-De hát én....nem vagyok a barátnője...

Ashton: ..... De nagyon szeret téged. Hiába csak a barátja vagy. De most megyek. Szia!

-Oh...szia!

Hívás vége.

Szóval csak barát...nem érez mást irántam. Nem baj. Mit is gondoltam! Nekem nem most kell pasiznom. Most elkell döntenem hogy megyek-e. Először a fiúk reakcióját kell megtudnom. Mivel holnap még átmegyek a fiúkhoz búcsúzgodni meg ilyenek. Holnap kell mennem mert péntek nem jó mert készülődöm. Istenem de fognak majd hiányozni ha elmegyek. Az egyik felem sír a másik örül. Inkább most megyek és nézek valamit a tv-ben. Megnézem a Nagy fiúkot. Már nagyon bambultam hiába nevettem magam könnyesre. Sikeresen elaludtam. Gratulálok én. (ANDRÉ! MÉG EGY ÉN VAN A FALON!! V.mint Viktória sry😂😂. Es igen direkt írtam magyarosan) Egyszer arra lettem figyelmes hogy valami rezeg. A telefonom. Felvettem volna ha a személy nem nyomja ki. És ez a 7.hívása. És Luke volt az. Üzenetet is hagyott.

Luke: Most komolyan? Beszélni akarok nálad átmegyek most. Ez fontos. De szerintem tudod miről van szó.

Ajajaaaajjj.... És ezt 10 perce írta. Nem láttam még Luke-ot ilyen dühösnek. Félek...félek mit akar.... Vége lesz mindennek? Nem akarom. A nagy gondolataim közepette kopogást hallottam. Tudtam hogy ő. Kinyitottam. Ő volt.

-Sz..szia.

Luke: Csak fapofával nézett engem.

-Bejössz? Vagy csak nézel a semmibe?

Luke: Nem vagyok vicces kedvemben.

-Bocsánat!

Luke: Nem tudom. Én nem. Én nem tudom! Utálom a távolságot.

-Elméletileg nem vagyok a barátnőd és nem érzel irántam semmit.

Luke: Tudod te milyen? Ez nem attól függ hogy van-e barátnőd/barátod. Lehet olyan személy akit soha nem tudnál elengedni. Ezért nem akarok veled ezen veszekedni. Mert fontos vagy.

-....De....de..de..

Luke: Nézz a szemembe. Úgy nézek ki mint aki ezt viccnek szánta? Közeledtünk egymáshoz. Már az orrunk összeért.

-Én.. Már megakart csókolni. Én már eldöntöttem. Itt megállt.

Luke: Hm...Értem. Most mennem kell. Helo!

Istenem.... Leborultam és elkezdtem sírni. De erős akartam lenni. Nem akartam hogy elveszítsem de ez a lehetőség a jövőmön segíthet. Egy nagy levegőt vettem. Elmentem fürdeni. Miután lefürödtem elmentem aludni. Reggel hát hogy is mondjam...Szar idő volt. Konkrét esett az eső és bevolt borúlva. Igen Sydneyben.... Ritkán van ilyen. Mentem a fürdőbe hogy rendbe szedjem a fejemet. Mivel ma is van iskola... Megcsináltam a hajamat. És nagyon kevés smink. Ami most kívételesen jól nézett ki. Felvettem egy fehér farmert és egy szürke polót rajta kockás inggel. Ja meg persze fogat is mostam. Mondjuk azt rosszul tettem mivel ennem is kellene. Pedig nem vagyok éhes. Lementem és anyát láttam ahogy iszogatja a konyha asztalnál a kávéját.