3.

6K 260 17
                                    

Harry Styles~

Vagy hajnal környékén arra ébredtem hogy a másik szobában valaki kiáltozik. Azonnal kipattantam az ágyból majd átrohantam Ana szobájába. Ahogy benyitottam csak annyit láttam ahogy felriad álmából. Azonnal odamentem hozzá majd átkaroltam törékeny testét. Sírva bujt hozzám én pedig csitítgatni kezdtem. Hátát simogattam miközben motyogtam neki.

-Hé...semmi baj. Nem fognak bántani. Itt vagyok, nem hagyom hogy ártsanak neked.-zümmögtem nyakába. Jobban bújt hozzám és átkarolta nyakam. Derekánál fogva ölembe húztam és halkan dúdolni kezdtem neki. Nem tudom hogy milyen számot de azt ami legelőször eszembe jutott. Néhány perc múlva sírása csillapodott, ezután pedig elaludt ölemben. Nem is lett volna nagy baj, de megláttam Mona-t az ajtóban. Mosolygott. Tegnap azt mondta nekem hogy nem igen látta Ana-t olyan boldognak mint mikor egymással hülyéskedünk vagy csak épp ketten vagyunk. Ez...ez nem tudom miért de boldogsággal töltött el. Közelebb jött, de száján még mindig ott bujkált a mosoly. Az alvó szépséget nézte. Láttam Mona arcán hogy álmos de azt is hogy boldog volt-Menj csak vissza aludni. Fáradtnak látszol. Vigyázok rá.-mondtam neki. Elmosolyodott.

-Nem akarom hogy kötelességednek vedd.-rázta meg fejét.

-Nem teszem.-mondtam és az ajtó fejé biccentettem-Menj csak.

-Köszönöm.-simított végig karomon majd adott egy puszit Ana fejére és ment is. Becsukta az ajtót én pedig lassan megfogtam Ana-t és az ágyra tettem az ablakkal szembe. Betakartam majd mögé feküdtem. Nem karoltam át, nem akartam felébreszteni. Láttam ahogy kint villámlott és hamarosan meg is hallottam a mennydörgést. Erre riadt fel ismét Ana. Nem vette észre hogy mögötte vagyok ezért még jobban magára húzta a takarót.

-Sss....-zümmögtem fülébe. Csoki barna szemeit ismét rám vezette- Nem szereted a mennydörgést igaz?-kérdeztem és láttam ahogy becsukja a szemét egy újabb villámlást követően. Megrázta fejét és megfordult így szemben volt velem. Felemelte a takaró szélét hogy bújjak be. Elmosolyodtam majd közelebb csúszva hozzá egy takaró alá kerültünk. Ártatlanul nézett rám. Ártatlan is volt minden értelemben. Egy hangos égdörgés adta tudtunkra hogy a vihar erősödik. Ana összerezzent. Közelebb húztam magamhoz Ő pedig fejét mellkasomba fúrta. Nem vettem le kezem derekáról.

-Köszönöm hogy itt vagy.-motyogta. Lenéztem rá és megsimítottam arcát.

-Nem kell megköszönnöd. Kölyök koromban én is utáltam.-rántottam vállat-Tudom hogy nem a legjobb dolog félni.

-Nem...nem az.-suttogta és becsukta szemét. Egy ideig még megrezzent a mennydörgésre de hamarosan elaludt. Ezután én is lehunytam szemeim és követve példáját elszundítottam...

~*~

Ana Herrera~

-Hova megyünk?-kérdeztem. Miután Harryvel beültünk a kocsiba és elindultunk fogalmam sem volt hogy hova megyünk. Csak mentünk. Persze hiába kérdezgettem, vagy nem válaszolt vagy egyszerűen vállat rántott...hát köszönöm.

-Majd megtudod.-mondta. Végre egy mondatot ki tudtam belőle csalni. Megforgattam szemeim. Mikor reggel felébredtünk elég érdekes pozícióban voltunk. A lábaink össze gabalyodtak míg Harry átölelte derekam én pedig mellkasán feküdtem. Nem kell mondanom hogy milyen vörös volt a fejem abban a pillanatban igaz?

Leparkoltunk egy épületnél. Kiszálltunk majd együtt indultunk be. Néhány igen para ember is volt ott. Kigyúrt, teletetovált kopasz férfiakkal is találkoztunk. Ekkor Harry a derekamra tette kezét. Mindig Ő ment kívül amit nem is értettem. A portánál kért egy kulcsot egy magán teremhez. Mi van? Megfogta kezem hogy ne vesszek el és egy fehér ajtóhoz vitt amin egy felirat díszelgett.

'Styles'

Nem értettem miért kell nekünk egy külön terem de Ő tudja. Előre engedett és mikor becsukta az ajtót vissza is kulcsolta. A fémet pedig felakasztotta egy kiálló szögre. Összehúzott szemöldökkel néztem rá.

-Nem akarom hogy hívatlan vendégek mászkáljanak idebent.-rántott vállat majd egy sporttáskát nyomott a kezembe-Öltözz át.-mondta és egy másik ajtóra mutatott. Bólintottam majd felvettem a ruhákat. Egy sportmelltartó és egy hozzá illő rövid nadrág volt benne. Megnéztem magam a tükörben. Nos ebben a ruhában nem éreztem magam annyira magabiztosnak mint kellene... Csípőcsontom szinte kibökte a nadrág oldalát, a melltartó pedig szinte lógott rajtam. Nem tetszett a látvány és ezt egy fintorral jeleztem. Megfordultam majd kiléptem az ajtón. Le hajtott fejjel mentem oda Harryhez aki szintén másik ruhában volt. Egy fehér trikót viselt ami rengeteg tetoválást engedett látni. Fekete rövidnadrág volt rajta és egy kondi. Egy pár box kesztyűt tartott a kezében. Végigmért majd észrevétlenül megnyalta alsó ajkát. Felém nyújtotta a felszerelést.

-Ez minek kell?-kérdeztem. Elmosolyodott.

-Először is meg kell tanulnod ütni.-közelebb hajolt fülemhez-És nem ártana egy kicsit izmosodnod sem.-suttogta. Megforgattam szemem majd felvettem a kesztyűket Ő pedig becsatolta nekem. Fejével egy box zsákhoz invitált és mögé állt.-Üss egyet.-parancsolta. Összevont szemöldökkel de ütöttem. Elmosolyodott.-Maradj így.-mondta. Azt tettem amit kért. Mögém állt majd megfogta kezem és feljebb emelte-A kezek a szemed előtt legyenek. A lábad pedig hátrébb.-rúgta meg egy kicsit felé közelebb eső lábam a sajátjával-Tartsd magad egyensúlyba és maradj mindig ebben a testhelyzetben ha támadnod kell.-suttogta érzékien fülembe amitől kirázott a hideg. Terrorba tartott. Egyszerűen minden mozdulatával vagy mondatával fokozta bennem az izgalmat. Furcsa volt a közelében lenni és ahogy viselkedett az sem segítette dolgom. Ahogy vissza ment a zsák mögé, gyengéden, épp hogy éreztem végigsimított fedetlen derekamon amitől libabőrös lettem-Még egyszer.-mondta. Tettem amit akart és egyre többször ütöttem meg a zsákot. Megrázta a fejét.-Gyengén ütsz. Ezzel az erővel egy mókust sem tudnál földre teríteni. Gyerünk! Adj bele többet. Gondolj valakire akire haragszol, aki felbosszantott már.-hangja parancsoló volt.

Apám jelent meg szememben. Egyből az Ő arca volt az amire gondolni tudtam. A düh hajtott. Egyre nagyobbat ütöttem, egyre többször. Nem gondolkodtam csak a mondatai lebegtek szemem előtt amit nekem szokott vágni. Az amit ki nem állhatok. Mikor anyával jön. Ha elcsesztem valamit mindig azt mondta hogy anya nem így csinálta volna. Mindig vele jött ha szomorú voltam. Hogy anya most nem büszke rám mert ott sírok az asztalnál. Ezért szeretek egyedül lenni. Egyedül a gondjaimmal, a fantáziámmal, a gondolataimmal. Csak egyedül a félhomályban. Oda sem figyeltem hova ütök és egyenesen Harry arcát érte mérgem. Feje elhajolt és mintha roppanást is hallottam volna. Szemeim kitágultak és azonnal levettem a kesztyűket és szabadkozni kezdtem.

-Ó Istenem! Ne haragudj kérlek!-néztem rá Harryre. Megrázta a fejét miközben megmozgatta állát.

-Azt hiszem ezt megérdemeltem.-tapogatta a fájópontot.

-Hozzak jeget vagy valami?-kérdeztem idegesen. Nagyon bántam hogy megütöttem.

-Nem kell.-mondta- De egy puszi biztos segítene neki.-nézett rám kiskutya szemekkel. Megforgattam szemeim és megfordultam. Nem is fáj neki. Mielőtt azonban eltávolodhattam volna tőle annyira hogy ne tudjon utánam nyúlni megfogta kezem és visszarántott. Mellkasára csapódtam és kezeimmel támaszkodtam kemény felsőtestén. Egymás szemeibe néztünk. Harry elmosolyodott és közeledni kezdett.

-N...nem hiszem hogy...-suttogtam-É..én még...s..sosem...-dadogtam össze vissza. Ajkai már csaknem az enyémen voltak. Ekkor szólalt meg.

-Még sosem csókolóztál?-hangja cseppet sem volt gúnyos vagy vidám...érzéki volt.

-Nem.-motyogtam.

-Eljött az ideje hogy ki próbáld.-suttogta. Kezeit derekamra fonta és úgy húzott magához közel.

-De mi van ha elrontom?-kérdeztem miközben a levegőt már mindketten kapkodtuk

-Megtanítalak.-hangja rekedtesebb volt mint szokott.Alsó ajkunk már összeért mikor valaki megszólalt.

-Mr. Styles!-nyitott be valaki. Harry el hajolt majd egy gyilkos pillantással illette az idős férfit.

-Igen?-kérdezte dühösen.

-Az apja keresi.-mondta Harry pedig azonnal elfehéredett...

Kérlek komizz!

Chica (H.S) •Befejezett•Where stories live. Discover now