In Shadow of Love / Szerelem árnyékában

✨Második rész✨

Ha valami izgi dolog van terítéken, akkor biztos, hogy sosem vágok bele egyedül. Mindig elkísér a hugom és persze Danger. Most éjszaka se volt ez másképp.

Dangert csikó korom óta ismerem, mondhatni velem egy idős, egy belevaló nyári fekete, jegytelen mén.

- Hope... izé... biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - hugom félve tekintett az erdő felé, ahogy közeledtünk hozzá Dangerrel. Aggódva leste a hátunk mögött, messzebb legelésző ménesre.

- Nyugi már Crys! Hol marad a kalandvágy? - peckesen megrázta sörényét Danger.

- Te könnyen beszélsz... - sunyítva hozzátette - Te nem érezted azt az ocsmány bűzt...és a véres nagymacska szagot... - elfintorodott, ahogy eszébe jutott a tegnap esti borzalom.

- Crys, ha félsz nem kell, hogy elgyere. Nyugodtan menj vissza, semmi baj. - nyugtattam meg.

- Annyira azért nem félek. - idegesen kapkodta a fejét az erdő és a ménes között - Na de menjünk, mielőtt apánk észrevesz...

Ahogy kimondta, felbukkant apám, a vezérmén. Nem úgy tűnt, mintha észrevett volna minket, de mire kettőt pislogtam volna, addigra Crys belökött a sűrűbe. Úgy vetődtünk, hogy véletlenül a kedves Dangerre csücsültem.

- Menjetek ketten én lefoglalom pirkadatig! Sok szerencsét! - mondta hátrapillantva, majd elügetett az erdő szélétől, tőlünk.

- Uhm... Hope? Össz...összenyomsz.... - nyekergett.

- Jaj... - azonnal felpattantam - Ne haragudj. Jól vagy? - aggódva néztem le rá, de ő csak nevetett.

- Nyugi! Jól vagyok. - felállva körbenéz. - No és merre induljunk?

- Hááát.... Őszintén szólva fogalmam sincs...

- Mit is mondott a nagyanyád?

- Idézem: " Ne merészkedj a sötétbe, mert elkábít a füst sörénye. Megtéveszt és kihasznál, de ha szerencséd van megkímél és elbocsát..."

- Odass egy ösvény!! - biccentett egy szűk, kis erdei csapásra.

- Akkor arra! - kuncogtam és elindultunk.

Ahogy egyre beljebb hatoltunk az erdőbe, egyre sötétebb lett. Valahogy olyan sűrű és összeérő volt a lombozat, hogy szinte semmi fény nem szűrődött át, valamint olyan köd szállt le, hogy szinte vágni lehetett. Hülyéskedtünk, beszélgettünk, de egyszer csak egy falhoz vezetett az ösvény. A szikla, ami aránytalanul véget vetett az útnak tele volt indával és futónövénnyel. Zsákutca lenne?

- Kizárt, hogy ennyi lenne csak... - a hangja elhalkult, pedig ő csak mondta és mondta. Valami nem stimmel... egyik erdőben sem volt ekkora a csend. Kivéve ha...

- Danger...

- Mi az? Nem is figyelsz rám! Pedig nem ártana eldön...

- Hallgass! Valami nem stimmel...

- Hogy érted?

- Ez a hang.... - feszülten figyelek.

- Milyen hangról beszélsz?? Síri csönd van... - hitetlenkedve forgatja a szemét.

- Hát ez az! Melyik erdőben volt eddig síri csönd?? Mindenhol van némi mozgás, madárcsicsergés, motoszkálás, vagy patakcsobogás, de itt...

Hirtelen fenyegető üvöltés töltötte be a levegőt. Földbe gyökerezett a lábam. Atya úr isten... milyen állat ez?? Danger toporzékolni és forgolódni kezdett.

- Mi a franc volt ez??? - idegesen kapkodja a fejét. - Menjünk már!! Ki innen!!!

- Várj! Még egy perc... - az elmúlt évek alatt számos ragadozóval összeismerketett az anyatermészet, de ez az üvöltés... valahogy egyik vadászhoz sem hasonlitható.

Újabb artikulálatlan üvöltés, de most már a közelebbről már motoszkálások is hallatszottak.

- Mi lesz már??? - Danger az előttünk lévő megmozdult bokorra fújtatott.

Feszülten néztük mindketten... és rövid időn belül megcsillant egy vörös szempár az ágak közt. Danger azonnal felágaskodott, a rémület teljesen elvette az eszét. Artikulátlan, nyerítésnek nem mondható hangot hallatott, még a szeme fehérje is kivillant.
Sosem láttam még ilyennek.
Gyorsan melléléptem, megakartam nyugtatni, de amint hozzáértem, már lendült is a patája felém.

Teljesen felgyorsultak az események. Alig láttam. Valószínüleg fejberúghatott. Fel-fel villantak a képek. Ágaskodik. Sötétség. Danger megvadultan a fény felé veszi az irányt, mint akinek az élete múlik rajta...Danger!! Ne hagyj itt...!!! Nyeríteni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Hirtelen megpillantottam a vicsorgó nagymacskát, aki nyálcsorgatva körözött körülöttem. Ennyi lett volna az életem? Harcolni akarok!! De erőtlen voltam. Lehunytam a szemem elalszom... nem is fogom érezni... Hallottam, ahogy megindul felém... ennyi volt...

Éles, méltóságteljes nyerítés töltötte be a levegőt. Óriási csetepaté, dulakodás hallatszott. Vajon Danger jött vissza? Vagy apa sietett a segítségemre? Ezek után örülhetek, ha biztos, hogy nem enged el sehova... azonban a nyerítés nem volt ismerős. Résnyire nyitottam a szemem és négy fehér zoknis láb állt előttem. Ez nem Danger, és még apa se....
Felnéztem, de szigorú tekintetében teljesen elvesztem, összemosódott és elsötétült minden...

----------------------------------------------

Sziasztok!!!
Elkészült a második rész is! Bocsi, hogy ilyen sokáig vártatok, a következőt igyekszem hamarabb feltölteni!😳😂
Jó olvasást!!!😘🐎