Alec

Prológus

Noora

"Sose bízz meg senkiben sem! Ne adj olyanoknak bizalmat, akik nem érdemlik meg! Ha csak a pénz miatt vannak veled, hagyd őket elmenni!„

Emlékszem, mikor utoljára mondta ez nekem apa. Azóta 6 év telt el. 6 éve hogy én és a nővérem egyedül élünk. A nővérem élte tovább az életét,miközben nekem segített a depresszióval. Nem nagyon ment.

Hallgattam apa szavaira,egy,csakis egyetlen egy barátnőm volt/van. Akiben tényleg megbízhatok: a nővérem barátjának a húga. Bella, intelligens, okos és kedves, minden jó benne van. Megbízható,türelmes és jólelkű.

Miután apa meghalt,a szoba volt az ami vagy ahol megnyugodtam. Ott nem voltak gondok,addig míg Sara nem kapott a Santa Clara-i középiskolában tanári állást. Így elköltöztünk Santa Clara-ba,új életet kezdtünk. Minden pénzt átfektetett egy közelebbi bankba,így volt miből lakást keresni. Találkozott Will-el,megismerkedtem a húgával, akivel egy középiskolába járunk.

Az iskoláról csak egy szó jut eszembe: gyűlölöm!
Gyűlölöm,mert mindenki bunkó velem. Gyűlölöm, mert ott tanít Sara.Gyűlölöm,hogy miattam ítélik el Bella-t. És gyűlölöm,mert pszichológushoz kell járnom. Nem nagyon szoktam tanulni,de a nővérem persze mindent elintéz. Senki sem tudja hogy a nővérem a matek tanár, kivéve Bella.

Belépek az iskola nagy kapuján, ahonnan máris meglátom a megnyírt kis fákat,a kisebb-nagyobb füves részeket,az ablakokra felakasztott virágokat,a lebetonozott járdát a főbejáratig és onnantól kezdődő sivár és szürke iskolát. Egy szokásos grimasz kíséretében végig száguldok az udvaron,senkire se nézve. Kivágom magam előtt az ajtót és körülnézek a folyosón, a klikkek mind a helyükön,a szabályos körükben,mintha meglenne rajzolva az a kör ahova állniuk kell. A fehér falak a sok portól,pókhálóktól és a kifröcskölt üdítő italoktól piszkosak. Még bizarrabbá teszik ezt az iskolát a szürke szekrények. Ahogy a szekrényemhez megyek, elhaladok a helyes fiúk-szexi csajok klikkje mellett,ahol ott van a nagy focistánk. A hatalmas nagy sárma és az izmos teste miatt a csajok szó szerint döglenek utána, össze-vissza fekszik le idegen csajokkal,miközben állítólag Bella tetszik neki. Persze a lány kölcsönösen érez. Sosem értettem ezt a szerelmet. Viszont,Bella igen sokat mesélt róla. Olyanokat is hallottam hogy a saját neméhez vonzódik. De maradjunk annál,hogy sok pletyka kering róla!

Helyesek és eszméletlenül izmosak mindenhol, de egyszerűen azóta nem bírok rá nézni egyetlen egy férfira sem! Nem tudom elfelejteni azt a fájdalmat amit Ő okozott, amit még a családomnak se mondtam. Senkinek sem.

Odasétáltam a szekrényemhez, kikapkodtam belőle a matek cuccot és bevágtam a szekrényemet,ami akkora hanghatást keltett, hogy mindenki ide kapta a fejét. Megfordultam és mindenki engem nézett,gyűlölöm mikor engem néznek!

- Mi van? - megforgattam a szemeimet és a táskámat már szinte a földön húzva elindultam a terem felé.

Nagy léptekkel szeltem végig a folyosót. Gyűlölöm ha valaki engem néz. Mások is-igen sokszor-szokták így csapkodni a szekrényük ajtaját. Bevágódtam a terem utolsó padjába az ablak melletti padsorban és letettem a mellettem lévő székre a táskám. Vártam hogy mikor csöngetnek már be végre,hogy reggel óta újra láthassam a nővéremet ahogy éppen kiküld az óráról vagy éppen leüvölti a fejem mert nincs kész a házim.

A gondolatmenetemet a padtársam zavarta meg,aki ledobta elém a táskámat és leült a helyére. A nagy focisták egyike,aki ebben az évben érkezett,szóval nem nagyon tudom a nevét-igaz hogy már csak 2 hét van az iskolából-meg amúgy sem szoktam Bella-n kívül beszélni senkivel sem. Megforgattam a szemem és megnéztem az időd,5 perc és becsöngetnek.