Félreértés rulz 1.0

Part 2

Miután a fiúk bejöttek, elhelyezkedtek a kanapén, vége lett a nyugodt, kettesben töltött időnek.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki érezte a szobában kézzel fogható feszültséget, de szerintem nem tudták mire vélni a dolgot. Szerencsére nem hozzták szóba. Én legyszívesebben oda mentem volna Harry-hez és addig ölelem és csókolom, míg az összes kétsége el nem múlik. És mikor már teljesen biztos bennem és abba, hogy ez ami kettőnk között van legalább annyira akarom, mint ő, akkor elengedném és elmagyaráznám neki mi az ami engem bánt. Bánt? Nem is ez a megfelelő szó, nyomaszt inkább. Ami nem a mi kettőnk kapcsolatáról szól, sokkal inkább a rajongóinkról. Akik hisznek bennünk, szeretnek minket bármi is történjen és ezt már bizonyították is.
Kettőnk kapcsolatát, kommunikációnkat és minden nemű érintkezéseinket a nyilvánoságg előtt a modestnek köszönhetően  nullára kellett csökkenteni, vannak akiket így sem tudunk átverni egy-egy mozdulatból, pillantásból látják és tudják, hogy a miénk nem aima egyszerű barátság. Mi mégis mindig becsapjuk őket. Ezt nem tudom meddig bírom még, ez nem csak rólunk szól, tartozunk nekik az igazsággal és tudom, hogy Harry is így érzi a szíve mélyén, bár erről még soha nem beszéltünk.
Látom, mikor valaki a tömegből a nevünkből összerakott ship bevet tart fel egy transzparesen, Harry mindig elmosolyodik és valahogy jelzi a rajongóknak, hogy tetszik neki. És nekem is, ez mindig megmelengeti a szívem, a rajongók rálátása a dolgokra és a tudat, hogy melletünk állnak valamint Hazz reakciója. Ilyenkor mindig picit jobban szeretem, ha ez lehetséges egyáltalán.
De a rajongók még így sem lehetnek teljesen biztosak, pedig ők tényleg megérdemelnék.
És én eldöntöttem, hogy jelzéseket fogok nekik küldeni minden alkalommal, mikor megtehetem, ha lehetőségem adódik, de eddig nem volt elég bátorságom. Ezt akartam Harry-vel megbeszélni, ha ő is így gondolja ahogy én, és biztos vagyok benne, hogy így gondolja, akkor ketten összefoghatnánk. Annélkül szerezhetnénk némi örömöt és reményt mindenkinek, aki hisz bennünk, hogy megsértenénk a szabályokat és azt a hülye szerződést, amit hónapokkal ezelőtt írattak velünk alá. Mai napig nem tudom hogy éreztek erre a vonzalomra ilyen hamar rá, akkor még mi sem voltunk biztosak az érzéseinkben. A 3 fiú mai napig nem tud semmit, csak amit a rajongók visszhangjából érzékelnek, pedig ők tényleg rengeteget vannak velünk összezárva.

De úgy tűnik nagyon rosszúl kezdtem hozzá, szerettem volna tisztázni ezt az egészet, de nem tehetem meg. Már nem vagyunk kettesben.

Úgy tűnik nagyon elgondolkoztam, mikor feleszméltem már a többiek pizzát rendeltek és Harry eltűnt, nincs a szobában.
Nem vettem észre, hogy kiment és nem mehetek utána az feltűnő lenne, bízom benne, hogy pizzázni visszajön.

- Héé, Louis, itt vagy?? Föld hívja Louis-t, Louis jelentkezz!!!! - nevette el magát Liam.
Gondolom egy ideje szólítgattak, ugyanis megjegyezték, hogy nagyon furcsa vagyok ma. Még a viccelődésekbe sem csatlakozom, pedig eddig véletlenül sem hagytam volna ki egy szívatást sem amit elkövetünk egymás ellen vagy a menedzsmenttel szemben. Most nem csak kedvem nem volt, fogalmam sem volt miről van szó.

- Szóval, ha eltűnt a rózsazín köd a szemed elől, akkor elmondod végre milyen pizzàt szeretnél enni?? - ha tudnád mennyire beletrafáltál, egy apró szemforgatás volt a válaszom, meg néhány a középső ujjamból.
- segíthetnél kitalálni mivel vicceljük meg a diszpécsert meg a futárt.
Na igen ezek jó kis mókák szoktak lenni és van is jópàr a tarsolyunkban.

- UhmmUhmm - próbált szóhoz jutni Zayne, miközben egy maroknyi gumimacit tömött a szájába.
-mi lenne, ha valami más nyelven rendelnénk? Tud valaki mondjunk Japánul? - mivel senki nem tud Japánul sem Kínaiul sem örményül, sem semmien más egzotikus nyelven ezt az ötletet elvetetük.
- vagy tegyünk úgy, minta a maffiához tartoznánk. Akkor két legyet ütnénk egy csapásra. Szegén diszpécser lányra a szívrohamot hozznánk és tuti 10 percen belül itt lenne a pizza. Melyik futár merne elkésni??

Ez egy egész jó ötlet, örülök, hogy Zayne kitalálta, most valahogy nem volt kedvem az egészhez.
Legtöbbször én vagyok az értelmi szerző, de most nem ment.
Azon járt az eszem ami kevesebb, mint egy órája történt. Még nem tudtam megemészteni, és nem tudok rájönni hogy hozzam helyre, jelenleg nincs rá lehetőségem annélkül, hogy bárki rájönne mi folyik kettőnk közt.
Nagy nevetésekre és hangzavarra eszméltem a fiúk éppen Marlon Brando stílusban rendelték a pizzát. Elmosolyodtam egy pillanatra, majd a gyomrom összerándult a szívem kihagyott egy percre, mikor megláttam Harryt az ajtóban. A falnak dőlt karba tett kézzel és engem nézett. Abban a pillanatásban minden benne volt. Ez megijesztett.