-Itt vagyok, mehetünk- battyogott le a lèpcsőn aprócska lábaival.
-Minden megvan? Babáid, plüssök?-kèrdeztem mosolyogva ès közben a kezemen mutatva a dolgokat.
-Igen, igen minden megvan.-állt indulásra kèszen.
-Menj csak ki a kocsihoz mindjárt megyek-lökdöstem aprókat rajta az ajtó felè
Büszke vagyok rá, megtanulta hogyan mutassa azt hogy minden rendben vele .
Nem akar feltünèst, ès vègre boldognak is látom, règ volt ilyen.Anyu temetèse után az első 2-3 hónapban nem is beszèlt semmit szinte. El volt a saját kis világába, rajzolt, tèvèt nèzett.
Mikor azt vettem èszre hogy egyre csak eltávolodunk egymástól, így vègül aznap elvittem egy vidámparkba.
-Sophieee hol vagy már?- èbredtem fel a bambulásból. Jó egy kicsit nosztalgiázni.
-Megyek már, kösd be magad!
Majd kilèptem az ajtón ès beültem a kocsiba ahol azonnal indítottam a motort, ès elindultunk az óvoda felè.
Miután a hugomtól elköszöntem indulhatott az èn napom is az iskolával. Mivel egèsz hamar beèrtem ès mèg a termek java zárva voltak így egy közeli padon letettem a cuccaimat ès a fizikát átolvasva szorítottam hogy meglegyen legalább a nègyes a dolgozatomra.
Èppen már csak pár mondat hiányzott hogy teljes egészében elolvassam mikor valaki leült mellèm.
-Szia Sophie , miujság?-egyből felismertem a jól megszokott cserfes hangját a barátnőmnek. Amint időm engedi sokszor találkozom vele.
-Szia Emily semmi különös, átolvasom gyorsan a fizikát hátha így nem bukok meg-nevettem fel -veled?
-Ma írunk fizikából? Úristen , teljesen kiment a fejemből-fogta fejèt miközben a fejèt csóválta.
Sziasztok!
Nem tudom mennyire tetszik így a törtènet hogy szó szerint teljesen más a sztori
Úgyhogy èrdekelne a vèlemènyed
Kèrlek írd le kommentben folytassam?
YOU ARE READING
Sisters in the deep (Átírás alatt)
Teen Fiction" Szeretlek ès csak a legjobbat akarom neked-simogattam meg az arcát ès mosolyogtam rá. -Tudom, ès köszönöm hogy bármilyen mèlyen is vagyok te mindig mellettem vagy ès felhúzol onnan. Hihetetlen milyen felnőtt lett belőle pedig mikor èn kezdtem el...
