Remény💫 J.O.

5.

Mindenki tapsolt. Nagyon zavarba jöttem. Még sosem kaptam ilyen tapsot az előadásomra, és még egy lapáttal rátett az is, hogy kiktől kaptam. Megköszöntem mindenkinek, mire Nash rámnézett:
-Hát Hope, ezt a tehetsèget nem lenne érdemes rejtegetni!
-Nemám! Keresünk neked menedzsert, muszáj lesz valahogy sztárt csinálnunk belőled!-vágta rá Cam.
-Fiúk, ez nagyon jól esik, édesek vagytok meg minden...
-Tudjuk!-szólt közbe Brandon, mire nevetni kezdtem.
-De nemtudom, hogy szeretném e ezt az egészet.
-Szerintem egy átgondolást megér.-mondta Hunter. Komolyan, kezdem azt hinni, hogy direkt akarnak paradicsom ként látni. Catre néztem, ő mit gondolhat erről, biztatóan próbált nézni. Csak próbált, ugyanis Cam, kb minden figyelmét lekötötte. Láthatóan nagyon élvezték egymás társaságát, jól kijönnek egymással. Szerintem cukik lennének együtt, de kitudja mit hoz még a jövő, nem?
Délután volt, olyan 4 óra körül. Nem is vettem észre, hogy mennyire elment az idő. Anyának írtam egy üzenetet, hogy a barátainknál vagyunk, és majd csak később megyünk haza, amit szerencsémre megengedett. Úgy néz ki a nap további része is jól fog alakulni. Ezen törtem a fejem, amikor is egy felelsz vagy mersz játék közepén találtam magam. Épp Daniel pörgetett. Az üveg Jacobnál állt meg.
-Nos Jacob, felelsz vagy mersz?
-Felelek.-válaszolta némi gondolkodás után.
-Hmmm.
-Szerinted kinek van jobb hangja? Johnnynak, vagy Hopenak?-tette fel pár percnyi gondolkodás után a kérdést Daniel, ami engem őszintén szólva meglepett. Hogy lehetne összehasonlítani engem Johnnyval?
-Hát, senkit nem szeretnék megsérteni. Nagyon bírlak Johnny, tudod. De Hopenak irtó szép hangja van.
-Nemgáz haver.-vágta rá Johnny, mintha semmi sem történt volna, de láttam rajta, hogy nem esett neki jól.-Na Jacob pörgess már!
Ezek után megtudtuk, hogy Cat mióta van oda a Magconért, Nash megnyalta Aaron talpát, Hunter ivott a wc-ből, Daniel kiparodizálta Danielle Cohnt, Brandon pedig újságot evett. Majd Brandon prörgetett. Rajtam állt meg.
-Hope. Felelsz, vagy tán inkább merni van kedved?
-Még szép, hogy merek!-válaszoltam határozottan.
-Na lássuk csak...-gondolkozott el.-Mondjuuk, Johnny! Mostantól Johnny ölében kell ülnöd, amíg vége nem lesz a játéknak!-utasított. Hogy mivan? Nagyon meglepődtem, de ezt tuti nem fogom megcsinálni.
-Bocsi Brandon, de ezt nem fogom. Sőt, Johnny sem menne bele.
Erre mindenki Johnnyra nézett kérdőn. Ő csak vállat vont, de a szája egy kicsi mosolyra görbült.
-Jó, na.-felálltam, átvánszorogtam Johnnyhoz, majd az ölébe huplantam. Ő a kezeit a derekamra helyezte, fejét pedig megtámaszotta a vállamon, hogy azért lásson is valamit a játékból. A többiek kis cuki, szerelmes pillantásokat vetettek ránk, valaki szivet is formált a kezével. Nagyon zavarba jöttem. Próbáltam egyenletesen levegőt venni, hogy senki ne vegye észre. Valószínűleg sikerült, ugyanis a játék ment tovább. Én pörgettem, Cameronra. Cam puszit adott Catnek. Hogy mennyire kis cukik! Majd mikor már nem voltunk érintettek a játékban, és mindenki az éppen soron lévőre figyelt, Johnny megszólalt.
-Ha nem szeretnél itt ülni, nyugodtan elmehetsz, majd kimagyarázom Brandonnál.
-Ez kedves tőled, de nem kell. Nem szeretném, hogy Brandon miattam akadjon ki rád. Meg amúgy is, jól elvagyok itt.-fordultam felé, és mosolyogtam rá.
-Én is.-mosolygott vissza. Majd újra a kör közepen felé emeltem a tekintetem. Johnny újra a derekam fogta. Meleg érzes fogta el testem, élveztem, ahogy így ülünk. Cat büszkén figyelt minket, aminek szintén örültem.