Találni valakit

1.rész

Egy pár perc késéssel megérkeztem első órámra. A terem ajtaja előtt álltam, megdermedtem, csak álltam ott nem is tudom meddig lehet csak  pár másodperc de lehetek akár  percek is eltelhettek.Egyszer csak az ajtó kicsapodott és egy lány rohant ki a mosdó felé.

Én még mindig az ajtóban álltam azonban most a tanárnővel szemeződtem.Fiatalnak tünt és kedvesnek.Rövid vörös haja és halvány zöld szemei kiváncsian tekintetek vissza rám.

  -Miss Young?-kérdezte hangja csilingelő volt és csábító.-Bólintottam.-Gyere csak be! Keress egy helyet és probálj lépést tartani.

  Beléptem az osztályterembe ,mindenki engem bámult kivéve egy fiút aki épp egy könyvet bújt.Két üres hely volt a teremben: egy a fiú mellet az ablak felöli padsorban és egy háttul a sarokba valami para csaj mellet. Az ablak melleti pad mellet döntötem.

A tanárnő újra belekezdet mondadojába, már senki sem bámult szerencsére. Utálom ha felkeltem az emberek figyelmét. Inkább az ablak felé irányitottam szemeimet fel fülell hallgatva Mrs. Cronwell beszédét.

Az udvar sivár volt és elhagyatott de mégis gyönyörű a rozsdanarancs és arany tökéletes kombinációja, igéző amint a szél  apróbb örvényeket teremt a fák lehulott leveleiből majd elengedi és újabb gyűrűket alkot. Levél gyűrűket. A fák közt  egy kisebb pad is megbujt. Megigézett, ha belegondolok mennyi mondani valója lehet , mennyi mindent élhetett átt a sok évtized alatt.
Kedvem támad ceruzát ragadni ,megörökiteni ezt a békét, a természet harmóniáját .
   - Miss Young meg tudná ismételni amit az imént mondtam?  -az a helyzet hogy nem azt se tudom konkrétan milyen órán  vagyok. A fiú  a bal oldalamon próbált kommunikálni és  tatogta a választ. Nem igazan tudtam kivenni mit mond ezért inkább bevallottam az igazat.
  -Nem tanárnő. - kissé lehajtottam a fejem utalva arra, hogy megszegyelem magam.
  -Ez legyen az utolsó ilyen alkalom Miss Young !- mosolyogott majd folytatta. Udvariasan a fiú felé fordultam, majd egy bólintásal jeleztem köszönetem , hogy segíteni próbált. Rám nézett és mosolygott egyet, apró gödröcskék jelentek meg a szája két sarkában.
  Az óra hátralévő részében próbáltam figyelni és követni a leckét de nem ment. Csengeteskor felkaptam a táskákat és a szekrényemhez indultam. Mikor oda elértem egy fiú neki volt dőlve és olvasót. Meglepődtem ,lehet még ilyet látni ?
    -Neharagudj de oda engednél a szekrényemhez?- ekkor a fiú felnézett s észre vettem, hogy én ismerem ezt a srácot , sőt ma reggel ismertem meg. 

   -Hupsz bocsi.Nem tudtam, hogy ez a te szekrényed, amúgy az enyém is itt van pont mellete.