Whispers in the Dark(Kaisoo One Shot)

Whispers in the dark

 Egy átlagos kedd reggelén, egy barna hajú férfi kezdett ébredezni, a nap sugarak, meleg simogatásának hatására. Nyitogatni kezdte szemeit és sűrűn pislogott, hogy az álom távozzon belőlük. Óvatos mozdulatokkal kezdet feltápászkodni és lassan, a körülötte lévő dolgokat érintve, kibotorkált a konyhába, ahol legjobb barátja és egyben lakótársa, az illatok szerint, kávét és reggelit csinált maguknak. Amint meglátta a falba kapaszkodó férfit, egyből elmosolyodott.

 Bár barátja vak volt, próbált önálló maradni. A balesetben, melyben szülei életüket vesztették, megsérült a látása, talán örök feketeségre ítélve őt. Azt, amit, addig a napig láthatott, már csak ujjaival tapinthatta, de egy idő után, ez is megfelelt neki. Igaz, miután a kórházból kiengedték, egy darabig depresszióban szenvedett és ki sem akart mozdulni a szobájából, de legjobb barátja, Byun Baekhyun, aki olyan lett számára, mint a bátyja, segített neki kilábalni ebből az állapotból.

 Do Kyungsoo mindig is imádott zongorázni, ám a balesetét követően elvesztette a hitét, hogy a hangszeren valaha is játszani fog még, de segítséggel leküzdötte ezt az akadályt. Megelégedett a hideg billentyűk érintésével, és a lágy dallamok hallgatásával, amiket ő maga csalt ki a fekete-fehér hangszerből. Mikor játszott, a képzelete szárnyalt, egy új világot megjelenítve előtte, amit más nem láthatott, csak is ő. Sokszor gyönyörű ének hangja is társult, a gyengéd, néha erősebb dallamokhoz. Barátja, a fiú tudta nélkül vette fel, ahogy játszik és töltötte fel az internetre. Mindig elbűvölve figyelte, ahogy játszik és úgy gondolta, ezt másoknak is látniuk kell. A videó alatt leírta, mi is történt a fiúval, és min ment keresztül, hogy újra játszhasson. Rengetegen tekintették meg a videót, így Kyungsoo, a tudta nélkül vált híressé, amit egy szép nyári délelőtt, Baekhyun vigyorogva osztott meg vele. Az akkor még fekete hajú fiatal, először dühös lett, majd érdeklődve hallgatta, amit barátja mesélt neki, az olvasott kommentekről. Ezután, a Byun fiú hosszas kérlelése és könyörgése után, még több videót töltöttek fel, ami egyre híresebbé tette, a vak ifjút. Hónapokkal később, egy telefon hívást kaptak, miszerint egy újság szerkesztője interjút szeretne készíteni, az egyre népszerűbb  zongoristával. Kyungsoo habozott és nem szerette volna elfogadni az ajánlatot, de végül megtette, ismételten csak kérlelésre.

 Az interjút elkészítették és így az akkor már kissé férfiasabb arcú fiú, az újság címlapján kapott helyett. Nem sokkal később, Soo telefonja újra megcsörrent, de most nem egy szerkesztő hívta, hanem egy iskola igazgatója. Megszerette volna kérni, hogy tartson egy előadást az iskolában arról, hogyan tudnak megküzdeni a céljaikért, és hogy ne bántsák, a fogyatékkal élőket,illetve a súlyos sérülést szenvedőket, akiken meg is látszik a szerencsétlenség nyoma. Örömmel elfogadta az ajánlatot, hiszen mindig is szerette a gyerekeket, és örült, hogy valami jót cselekedhet, ezzel az előadással.

 Sokat készült rá, és végül nem is vallott kudarcot. A gyerekek érdeklődve hallgatták végig, a vak fiú történetét, ugyanis Kyungsoo olyan bájjal és érdekesen mesélte, hogy arra nem lehetett azt mondani unalmas. Ezt követően, több iskolából és gyerekekkel foglalkozó intézményből kapott felkéréseket, hogy előadást tartson, mindenhol ugyan ilyen sikereket elérve. Baekhyun is mindenben mellette volt, mert egy legjobb barátnak ez a dolga. Kitartani a másik mellett és segíteni neki, ha támaszra van szüksége.

 A baleset Kyungsoo huszonötödik életévében történt. Két hónap kellett neki, hogy felépüljön az egyéb sérüléseiből, fél év, hogy kigyógyuljon a depresszióból és újra zongorához üljön, újabb fél év, hogy vakon is játszani tudjon, tíz hónap, hogy híressé váljon, a maga sajátos módján, akaratán kívül, és egy év, míg gyerekekkel foglalkozott.

 Ilyen volt, annak a reggelnek a folytatása is, azzal a különbséggel, hogy Kyungsoot megkérték, dolgozzon egy speciális iskolában és segítsen a vak gyerekeknek. Először, oda is csak előadást tartani ment, ám a gyerekek nagyon megszerettek hasonló helyzetben lévő előadójukat, így az igazgató kérésére, elvállalta, hogy dolgozzon ott és beszélgessen, foglalkozzon a gyerekekkel.