Ahogy felértünk Julie lakására, nem is a sminkekkel kezdett, hanem hozta a pezsgőspoharakat, és a jeget.
- Ja, így rögtön inni akarsz? -mosolyodtam el miközben ledőltem a kanapéra.
- Hát ezt, édesem, meg kell ünnepelni! - mutogatott felém a pohárral.
- Az igaz. Merre menjünk?
- A Miltonba.
- MILTON KEYNES? - sikítottam
- Ismered?
- Hát, igen. Egyszer voltam ott, de nem sokáig.
- Akkor most törzsvendéggé teszlek! - mosolyodott el a szőkeség.
Ekkor hirtelen, erős, heves mozdulatokkal rázta meg a pezsgős üveget, ami robbanásában a plafonig fröccsent fel, majd Julie briganti jellegű nézésétől estem hátra a nevetéstől.
- Na, akkor, kér hozzá egy kis epret is monsieur?
- Persze, meg egy kis 98%-os étcsokoládéval bevont króm kanálkát is, viszont nem tudom hogy kell mondani azt, hogy hölgyem franciául.
- Semmi gond, kérd meg Draket, hogy tanítson franciára. - emelte meg a szemöldökét.
- Jó, elég lesz, inkább add ide a poharat, te perverz cédra.
Tényleg elég lesz. Nem is tudja, hogy szűz vagyok.
- Min gondolkodsz, cicafiú?
- Csak azon hogy... mit is kéne felvennem ma este! - tereltem.
- Na, ez egy jó kérdés! - ráncolta homlokát. - Na gyere csak! - kapta el a kezem, és húzott a gardróbja felé.
Miután kiválasztottuk a ruhákat, Julie kisminkelte magát, amiben persze nekem is muszáj volt rész vennem, folytattuk a vedelést.
Már a harmadik üveg pezsgőhöz közeledtünk, mikor megcsörrent a telefonom.
Adam volt az.
Küldtem neki egy "Visszahívom" alapértelmezett üzenetet, majd visszadobtam az ágyra a telefont.
- Hadd találjam ki. Drake. - bambult J
- Ne találd ki, mert Adam volt.
-JUJ JUJ ÚR ISTENKÉM MIT MONDOTT?! - kapta el a vállam és kis híján széttépte a pólómat.
- Juj juj! Semmit! Nem vettem fel! - rángattam meg én is őt.
- De Will! Baszd meg.
- Nem fogom.
Julie a földre esve nevetett, majd hirtelen elkomolyodott, és felpattant. Megsimította magán a felsőt, majd így szólt:
- Nem könnyezhetek. Lejön a sminkem.
Ekkor már én kezdtem el nevetni, de ő még mindig komoly arccal fürkészte a szemeim.
- Komolyan. Nem. Na igyuk meg ezt a pohárkát, és utána telefonálunk.
-Jó jó. - egyeztem bele. - Várj. Kinek?
- Hát ő, Drakenek. Hogy hol leszünk.
- Ja, igen, persze persze.
Felvettük a poharunkat, koccintottunk, majd lehúztuk a maradék édes alkoholt.
- Hívom a taxit, de előtte még... - kezdte el pötyögni a számot a telefonján egy ujjal, majd a tárcsázás gombot megnyomva adta át nekem a telefont. - Csörög?
