Ments Meg Engem!

1.7K 143 4
                                    

-Mi a francról beszélsz Yuu?-mordulok rá.
-Arról hogy itt maradok és nem megyek vissza. Nekem már nincs ott senkim rajtad kívül, nekem itt a családom Satoru ezért bocsáss meg.
-Bocsássak meg mi? Tudod te hogy mit mondasz nekem? Egyáltalán felfogod hogy ez nekem mennyire fáj Yuu?-kiabálok vele de nem érdekel fáj amit mond.
-Értsd meg Satoru nem akarok vissza menni és veszekedni sem szeretnék veled úgyhogy gyere és beszéljük meg rendesen.
-Tudod mit fogok veled megbeszélni! Semmit elegem van hogy hetekre eltűnsz, megmakacsolod magad és baszol haza jönni miközben te is tudod hogy nem hagyhatsz ott semmit fogod?
-Miért ne hagyhatnék ott semmit?-ezt nyilván nem akarta mondani mert szája elé rakta a kezét.
-Aha hát értem, akkor mi a számodra semmit sem jelentünk ez így totál tiszta Yuu.
-Nem nem így értettem hanem...-nem tudta befejezni mert félbe szakítottam őt.
-Semmi baj Yuu megértem, de asszem nincs miről beszélnünk többet úgyanis szakítok veled.
-Satoru tudod hogy nem így értettem legalább halgass meg.
-rám emelte könnyes szemeit de én nem foglalkoztam vele. Fogtam a kabátom és elhagytam a házat. Kint iszonyatosan hideg van, meleg könnyeim pillanatok alatt arcomhoz fagytak. Tudom meg kellett volna hallgatnom én barom arcú meg mindent elcsesztem a kiakadásommal. Hisz teljesen igaza van én se mennék vissza. Leültem egy hideg padra és csak sírtam és sírtam amíg könnyeim el nem fogytak.

***Yuuta szemszöge***

Miután Satoru elment utána akartam menni de Natsu nem engedett ki, olyan hidegbe, így vissza vonszolt a szobába ahol kétségbeesetten kezdem el sírni. Aoi átjött és vigasztalni próbált de nem jött össze.
-Figyelj Yuuta értsd meg Satoru iszonyatosan szeret téged de te azt mondtad hogy nincs mit ott hagynod ez biztos fájt neki.
-Ho-honnan tudod hogy ezt mondtam neki?
-Onnan hogy szerintem még a 6-dik szomszéd is hallotta ahogy üvöltöztök.
-Ohh értem. Most mihez kezdjek? Én nem tudok Satoru nélkül élni.
-Ahogy ő sem tud nélküled hidd el.
-Beleszerettél a tesómba?-nézek fel rá mire arca halvány pírt vesz fel.
-Miből gondolod?
-Abból hogy totál összeilletek, egy csomó közös témátok van. Hé keresd meg kérlek.-szorosan fogom ruha anyagát mire kapok tőle egy buksi simit és leszed magáról, és rám néz.
-Rendben vissza hozom neked épségben.

***Aoi szemszöge***

Elengedett engem majd nagy nehezen felvettem valami melegebb cuccot mert kint rohadt hideg van bár mit várunk hisz tél van. Igen a kis vakarcsnak igaza van tényleg odáig vagyok Natsuért mint annak hajnalán Yuu-ért. Talán a rossz fiús külső fogott meg benne, ki tudja. Lemegyek ahol Natsu és Yuu ülnek majd felveszem a kabátom.
-Mindenképp vissza hozom rendben Yuu?-bólint egy aprót majd elindulok megkeresni az én totál idióta öcsémet. Nem kellett sok idő hisz egy üveg pia és egy doboz cigi kíséretében ült a parkban. A szemei nagyon durván kivoltak sírva leülök mellé mire felkapja a fejét.
-Mit keresel itt Aniki?
-Téged kereslek Satoru.
-Minek? Azért hogy vissza vigyél?
-Igen, te sem akarod elveszíteni Yuutát vagy tévedek?
-Nem, de kizárt hogy kibékül velem azután a ki rohanás után.
-Azt mondta hogy nem bír nélküled élni, és te sem igaz? 
-Igazad van Aniki de akkor miért mondta azokat?
-Mondjuk ha végig hallgattad volna most nem kellene ezen stresszelned.
-Aniki te szerelmes vagy Natsuba?
-Honnan tudjátok?
-Totál egyértelmű. Ha én kibékülök Yuu-val akkor te bevallod Natsunak.
-Benne vagyok de menjünk vissza. Amúgy meg majd megisszuk közösen a piát meg elszívjuk a cigit is.-mosolyogva megyünk vissza a házhoz  mikor is egy mentő áll meg a kapuban.

***Satoru szemszöge***

Mikor a mentőt láttuk összenéztünk a báttyámal és besiettünk a házba ahol Yuu a földön volt és köhögött mintha fulldoklott volna.
-Yuu mesélte hogy régen köhögő rohamai voltak,egyszer ott voltam, vagy fél órán keresztül csak szenvedett.
-Mit mondtak akkor Satoru? - nézett rám báttyám.
-Nem tudom nyugtattak. Beadtak neki valami gyógyszert amitől lenyugodott és nem köhögöt tovább.
Most is beadtak neki valamit majd felvittem a szobába és lefektettem. Ez a gyógyszer totál kiütötte őt így mélyen alszik. Én befekszek mellé és szorosan magamhoz ölelem őt hogy biztonságban érezze magát. Szemeire pillantok ami nagyon ki van sírva tiszta piros bár az enyém sem jobb. Holnap remélem mindent jól át tudunk beszélni. Becsukom a szemeimet és reménykedve elalszok.

Nos itt a 8-dik rész ^^
Nos ha tetszett akkor nyomjatok egy csillagot 🌟  és nagyon hálás vagyok hogy olvassátok a kis történetemet ^^

Nem Adom Neked! ✓Where stories live. Discover now