Ravasz

~~1~~

Könnyes szemmel álltam, kezeimet összekulcsolva magam előtt. A szívem darabokra tört. Akárcsak a váza, melyet könyörtelenül vágtak földhöz.

-Hayden..-néztem fel a váza maradványainak bámulásából.

Életem szerelme zihálva, kivörösödött szemmel nézett rám.

-Nem mehetsz el, Carter. -csóválta a fejét hevesen. -Nem hagyhatsz itt.

-Visszajövök. -indultam el felé. -Röpke négy év..-csuklott el a hangom.

-Mi a fontosabb neked? -tette fel a kérdést. -Én, vagy az?

Az. Hayden legnagyobb ellensége. Pont az, ami nekem az életet jelenti. Az úszás.

-A jövőm.. -feleltem.

-Az államokban..-túrt bele sötét hajába.

-Az államokban! -kiáltottam rá. Az agyam elborult. -Négy éve vagyunk együtt, négy éven keresztül hozzád alkalmazkodtam, tartottam magam, mindent megtettem érted!-tört ki belőlem a sírás. -Ne nehezítsd meg, kérlek. Szeretlek.

-Ha elmész..-lépett felém. -Ne hidd, hogy megvárlak.

A szívem kihagyott egy ütemet. Nem hittem el, hogy komolyan ezt mondta.

-Nem fogok miattad lassabban úszni. -vetettem oda pár másodperc csend után, majd elindultam a bejárati ajtó felé. Ki kellett jutnom onnan, nem bírom Hayden közelségét. Többé nem.

Patakzó könnyel rohantam ki az ajtón, el az éjszakába, céltalanul.