You're just a Cannibal-Killing Stalking /hun/

⚫01⚫

Egyedül, magányosan. Így töltöm a napjaimat, melyek ugyanolyanok. Szinte percre pontosan mindig ugyanaz történik. Csak ülök és várok. Hogy mire? A reggelre. A szervezetem valahogy hozzászokott a kevés alváshoz, így akármennyire is akarnék aludni, nem tudok. Ez persze meg is látszódik rajtam. Tévét nem nézek, zenét nem hallgatok. Minek? Hiszen az élet így is unalmas marad. Már hajnali öt. Hallani a madarak csicsergését. Felállok és készülődni kezdek. Bepakolom a táskám, felöltözök és megint csak leülök és várok. Az óra kattogását figyelem sokáig, majd azon kapom magam, hogy már fél hét. Felkapom magamra fekete bőr kabátomat, a táskámat is vállamra akasztom és elindulok az egyetem felé. Elég messze lakom tőle, de nem akarom bérletre pazarolni a pénzem. Inkább sétálok, hiszen van időm.
Háromnegyed nyolcra érek oda. Mivel nekem csak tízkor kezdődik az órám, így az udvar felé veszem az irányt. Ledobom a táskám a fűbe és én magam is lefekszek. Tiszta az ég, egyetlen felhőt sem látni rajta, de valahogy nem bírom a látványát, mert a nap magányos az égen, pont úgy, mint én. Felülök és a földön futkosó kis hangyákat kezdem figyelni. Érdekes, ahogy hurcolják a hátukon a morzsa darabokat. Már nem is tudom hányadjára hallom a csengőt. Az órámra pillantok, ami fél tízet mutat. Feltápászkodok és a táskával a vállamon indulok be. A terem, ahol az órám lesz, ilyenkor üres, így gond nélkül be tudok menni hamarabb. Beülök egy viszonylag hátul lévő padba és előszedem a jegyzeteimet, hogy mégegyszer átolvassam azokat. Kb. tíz perc telt el, amikor egy fiú lép be és leül a mellettem helyezkedő padba. Én csak csöndben lapozgatom tovább a füzetemet.
-Írunk?- néz nagy szemekkel a füzetemre és rám. A szemem sarkából látom, hogy teljesen lesápadt.
-Lehet.- motyogom halkan, meg se mozdítva a fejemet. A fiú csöndben figyeli, ahogy a füzetet lapozgatom. Kissé idegesítő is, ahogyan bámul. Csak addig veszi le rólam tekintetét, amíg átül mellém. Na ezt már nem bírom ki anélkül, hogy ne nézzek rá. Felvont szemöldökkel nézem végig a fiút, akit, meg kell hagyni, elég jó külsővel áldott meg az ég.
-Tanulhatnék veled?- kérdezi nagy mosollyal arcán, majd egy kicsit hezitálva ugyan, de középre rakom a füzetet és úgy olvasgatom tovább.
-Jiroo, ugye?- teszi fejét a füzetre, így a szemeimbe tud nézni. Zavartan bólintok egyet és inkább a kezeimet nézem.
-De honnan tudod?- kérdezem alig hallhatóan.
-Az nem lényeg. Én Sangwoo vagyok.- nyújtja felém kezeit mosolyogva. Nem akarok kezet rázni vele. A kezeim szárazak. Biztos nem lenne kellemes hozzáérni. Fejemmel biccentek egy aprót, majd kihúzva feje alól a füzetet, újra tanulgatni kezdek.
-Ilyenkor illik kezet fogni.- húzza vissza a füzetet és csöndben ő is tanulni kezd. Már csak 5 perc és kezdődik az óra. Egyre többen lépkednek be az ajtón. Hallom, ahogy mindenki köszön Sangwoonak. Szóval ő az a népszerű fajta? Akkor akárkivel tanulhatna. Már csak egy perc. Miért nem ül már el? Elhúzom a füzetet és a tolltartóm alá tolom, majd csak a padot figyelem. Sangwoo minden egyes mozdulatomat figyeli. Ez idegesít.
-Úgy látszik már más elfoglalta a helyet, amit kinéztem magamnak, szóval maradok itt.- mosolyog szélesen. Oldalra pillantok, oda, ahol az előbb ült. Nem ül ott senki, szóval csak lesni akarhat. A tanárnő lép be az ajtón, így mindenki elhalkul. Igazam volt. Írunk, de csak egy kisebb témakörből. Ha oldalra pillantok, látom, ahogy Sangwoo mindent leír az enyémről. Óra végén előre adogatjuk a lapokat és már pakolom is el a cuccaimat. Sangwoo most is figyel. Ez valami rossz szokása? Sóhajtok egyet, majd a vállamra kapom a táskám és kiindulok a szokásos helyemre, ugyanis lyukas órám lesz. Ismételten csak kifekszek a fűbe és nézek ki a fejemből. Pár perccel később viszont valaki megtöri a rutinomat. Ez a valaki Sangwoo. Magam mellé pillantok és azt látom, ahogy mellettem hasal és engem figyel.
-Neked is lyukasod van, ugye? A következő órád angol lesz, pont, mint nekem.- néz vigyorogva rám.
-Igen.- válaszolok és egy kicsit arrébb fekszek. Fura ez a srác. Eddig nem is foglalkozott velem senki. Sőt, figyelembe sem vettek. Most viszont állandóan csak bámul. Valakivel fogadást kötött volna?
-Külföldi vagy? Vagy csak a szüleid?- kezd érdeklődni.
-Az anyám amerikai volt. Miért?- mondom halkan, de nem nézek a fiúra.
-Csak a szemed miatt. Nagyon szép színe van.- ül fel és továbbra sem veszi le rólam tekintetét.
-Hogy-hogy csak amerikai volt?- kíváncsiskodik tovább.
-Pár éve meghaltak egy balesetben.- mondom teljesen egyszerűen, de még mindig eléggé halkan. Persze az igazságot nem mondanám ilyen könnyen ki. Az maradjon csak az én kis titkom.
-Részvétem..- hajtja le egy pillanat erejéig a fejét.
-Ezek szerint egyedül élsz?- faggat még mindig.
-Igen.- bólintok unottan.
-Én is. Néha elég magányos vagyok, de, ha átjön valaki, akkor jobban érzem magam. Valamikor meglátogathatnál.- mondja mosolyogva.
-Majd talán.- füllentem neki, majd felülök és az órámra pillantok. Ilyenkor iszom a szokásos kávémat, amit most sem fogok kihagyni.
-Most megyek.- állok fel és gyors léptekkel indulok be a büfébe. Sangwoo nagyokat pislogva néz utánam, de hála az égnek, most nem követ.

♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣♣

Hali!
Gondoltam elkezdek írni a Killing Stalkinggal is egy sztorit. Én imádom a manhwát. Maga a történet, a rajzolása, minden tetszik benne. Ti hogy vagytok vele?
Na, ha szeretnétek folytatást, vote-oljatok és kommentben jöhetnek a vélemények is. ☺