Itt van Ő

Megmenekültem?

Éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Futottam ahogy csak a lábam bírta, mikor a cipőm sarka feladta a szolgálatot és hatalmasat zuhantam a földre. Sírni kezdtem és az esőtől sem igazán láttam semmit. Lenéztem és láttam, hogy vér csöpög a földre, mire azonnal az orromhoz kaptam, de az nem vérzett. Ekkor vettem észre.. óvatosan felemeltem a fejem és a könnyfátyolon keresztül figyeltem őt..  felettem lebegett hatalmas bőr szárnyakon. Csak a villámok világították meg förtelmes arcát. Majd belém hasított a tudat.. Ő az! A férfi a kávézóból. Vagy is nem igazán ember. Valami sokkal másabb. Hatalmas hegyes fogai és körmei voltak amelyekből csöpögött a vér. Szemei szintén vérben úsztak és az enyéimbe fúrta őket. Leereszkedett elém, majd közelebb mászott és a fülemhez hajolt. Olyan közel, hogy éreztem meleg leheletét a nyakamon, majd hatalmas körmeivel félre tűrt egy vizes hajszálat a fülemtől és azt súgta:

-Ne sírj szépségem, nem fog fájni! Hangja mély és karcos volt.

Sírógörcs tört rám, minden testrészem reszketett és becsukva a szemem csak vártam a halált.
Mikor egy mély férfi hangot hallottam meg kicsit messzebbről. Majd egyre közelebb hallottam a vízben tocsogó lépteit, mikor oda ért hozzám leguggolt és megkérdezte:

-Hölgyem jól van?? Minden rendben van?? Hangja nyugtató volt, de még is rettenetesen féltem.

De én csak a fejem kapkodtam, hogy hová tünhetett, de sehol nem láttam. Majd hirtelen a szemeimre nehéz fátyol telepedett és minden elsötétült.

Másnap hangos kopogásra ébredtem..

- Hol vagyok?? Hogy kerültem haza?? Ezek a gondolatok pörögtek az agyamban.
Majd egy mély hangra lettem figyelmes:

- Haló van itthon valaki?? Itt a rendőrség! Hallatszott kintről egy idegen hang.
Lassan állt össze a kép és tudatosult bennem, hogy itthon vagyok, így lassan felálltam az ágyamból, lassú léptekkel sétáltam el az ajtóig és be engedtem őket.
Az előző napról érdeklődtek.

-Kisasszony felkell tennem önnek pár kérdést. Tegnap ahol önt megtalálták, nem messze egy gyilkosság történt. Esetleg nem látott valamit? Nem hallott valami gyanúsat vagy gyanús személyt a helyszínről elmenni? Ön mit csinált arra abban az időpontban? Vágták hozzám a kérdéseket, de én csak a nő kétségbe esett arcát láttam magam előtt.. és azt a valamit, ami megtámadott
De azt mondtam nem.. azt mondtam nem láttam semmit. Hogy nem emlékszem semmire. Pedig pontosan tudom, hogy mitörtént, de nem akartam és nem is tudtam volna erről senkinek beszélni. Az napokban otthon maradtam, a  munkahelyemre se mentem be egy pár napig és a telefonomat sem vettem fel. Kellett egy pár nap, hogy kitisztuljonak a gondolataim. Féltem.. nagyon is féltem, hogy vissza tér és most megfog ölni.. de szerencsére nem történt semmi.. egészen ma estéig, mikor is különös dolog történt.