Színek

Először a piros tollam hegyét húzom végig a lapon. Csak egy vonal, semmi több. Rajzolhatnék szívet, ami a szeretetet szimbolizálná. Elhitetném magammal, mennyire érzelmes és szeretnivaló vagyok.

Hazugság. Utálok mindent.

Ezután következik a narancssárga tollam, újabb pacától lesz koszosabb a lap. Mit is szimbolizál ez a szín? Semmi nem jut eszembe. Ó, tudom már: a lelkesedést, a boldogságot jelenti. Mit idéz fel a narancssárga? Jóformán semmit, csak egy csoffadt narancs képe sejlik fel lelki szemem előtt.

Nem vagyok boldog.

Jöjjön a citromsárga. Újabb kacskaringós vonal, ami egyenes akart volna lenni. A sárgáról inkább egy beteg ember jut eszembe, mintsem a fényesség, a boldogság.

Citrom. Keserű, mint én.

A zöld toll ábrándos képeket kelt életre bennem. Elrugaszkodom a rajzoló testemtől, és gyönyörű tájakat járok keresztül-kasul: a természet megnyugtat, átölel, szeret. Soha nem leszek boldog az emberek között, csak itt, a mennyországban. Aztán kellemetlen szag rontja el a pillanatot, fintorgok, és visszahuppanok a valóságba. Természet? Ebben a világban? Mindenhol jelen van az emberek nyoma, mindenhová beférkőztek ezek a férgek. Pusztítanak, mintha ez lenne a génjeikbe kódolva. A rajzomat tanulmányozom. Pingáltam pár virágot, de nem érzem őket igaznak. Soha nem fogok tudni természetesen élni, ez a világ tönkretett.

Utálom magam.

A kékről a tenger jut eszembe. Rajzolok pár hullámot a papírra. Aztán eszembe jut, hogy hidrofóbiám van.

Ez az élet. Örök félelem.

Jön a lila. Jelentéktelen szín, újra gondolkozóba esem, hogy mihez kezdhetnék vele. Hogy lehet valami ennyire üres? Húzok pár vonalat, semmi.

Lényegtelen, mint én.

A rózsaszínről a barátság jut eszembe. Volt egy barátnőm, állandóan babarózsaszínben pompázott, ami éles kontrasztban állt a fekete gönceimmel, de nem zavart. Aztán közénk furakodott az idő, a beszélgetéseink egyre rövidebbek lettek, egyre elmaradoztak. És most itt vagyok, magányosan, a papír pedig egy vékony csíkkal lesz gazdagabb.

Végül is én vagyok a hibás, nem?

Nézem a szivárvány minden színében tündöklő papírlapot – és összegyűröm, belehajítom a kukába.

Utálom magam.