Feledhetetlen

1.fejezet

-És?-kérdezte Molly-Most hogyan tovább?
-Nem tudom.-válaszolta a lány, és egy könnycsepp gördült le az arcáról. Arcát a kezébe temette, némán, rázkódó vállal sírni kezdett. Akkor, ott olyan reménytelennek tűnt az egész.
-Lesz más-guggolt le a szénabála mellé barátnője, mire Lorie felnézett.
-Nem.-rázta meg a fejét, és könnyes szemmel elmosolyodott.-Olyan, mint ő, már sosem lesz.-állt fel, és elsétállt a hosszú istállófolyosón. Molly felállt a bála mellől, és végignézte, ahogyan barátnője megállt egy box ajtaja előtt, és nézte egy darabig, mintha lett volna benne valami érdekes. Pedig nem volt, nem is volt benne senki. Csak ezernyi emlék és egy lila vezetőszár. Lorie lecsomózta az ajtóról, és lassan továbbment, otthagyva a boxot, aminek az ajtaján egy kicsit táblán egy név díszelgett: Csoda. Alatta pedig egy sárga biléta: Eladva...

******
Lorie azután a szerda után nem volt kint egy jó darabig a farmon. Pedig az a farm volt előtte az élete. Ott tanult meg lovagolni, ott töltötte a nyarait...ott találkozott Mollyval, akinek a neve egy hete minden nap felugrott a nem fogadott hívások listájának az elejére. Molly mindig mellette volt, és támogatta, mióta Lorie az eszét tudta, mégis... Most nem tartotta alkalmasnak a beszélgetést, hisz Molly akárhogy is próbálta, nem tudta átérezni a problémát, Lorie pedig nem várta el tőle, mert Mollynak ott volt Dareiosz, az ereje teljén lévő telivérje, akot két éve kapott születésnapjára.
Lorie viszont minden nap iskola után bezárkózott a szobájába, és az elsötített ablak előtt ült merengve. Anyja pontban este hat órakor megjött és leült a TV elé, Lorie este hét órakor kivánszorgott és szendvicset készített kettejüknek. Így teltek a szürke hétköznapok a kisváros szélén lévő világoskék családiházban. A ház előtt egy szürke Audi 80as állt, amit már igazán megviselt az idő. Már nem mai gyártmány volt, de Lorieék nem engedhették meg maguknak az újat, hiszen anyja egyetlen egy tanári fizetéséből kellett megélniük. Apja lelépett, még amikor a lány iskolába ment, Lorie azóta kisebb munkákat vállalt el, kisebb fizettségért, amiből a lovaglást ki tudta fizetni a farmon.
A farm egy egész különleges szerepet töltött be a lány életében. Már egész kicsi korában fedezték fel anyjával ezt a csodálatos helyet.
A farm tulajdonosa, Hanna néni egy nagyon kedves hölgy volt, aki azonnal segített nekik, és amikor Lorie először lóra ült ő volt az, aki figyelmeztette arra, hogy turisztikai lovaglás nincsen. Vagyis, ha elkezded... Azt csak véglegesen fejezheted be, vagy maradsz...örökre. Nos a kicsi, lovaktól elvarázsolt Lorie szinte önkéntelenül vágott bele az egészbe, immáron 8 éve. Aztán olyan hirtelen történt minden. Egyik pillanatról a másikra beleszeretett Csodába, a gyönyörű, srága versenykanacába, ott volt Molly, aki az évek során a legjobb barátnője lett... Ott volt az élete. Persze akkor még csak nem is sejtette, hogy ezen a farmon a lovak nem véglegesen vannak ott. Hanna néni sanyarú sorsú lovakat vásárolt, hogy utána kiképezhesse, ápolhassa a lelküket, és végül új gazdához juttassa. Csoda is egy volt a sok, kiöregedő ugróló közül, akik nem találtak gazdát. Lorie azt hitte, Csoda végleg marad, hisz, már nem versenyezhetett, senkinek sem kellett volna. Aztán beállított egy álmodozó kislány, Gina az anyukájával, aki egyből Csoda boxához futott, és beleszeretett a lóba. Akkor már valahogy sejtette a lány, hogy Csoda már nem sokáig marad. És ez így is lett. Csodát erre két hétre Gináék elvitték. A kanca végre szerető otthont talált. Lorie kiegyensúlyozott élete pedig ezzel tönkrement...