shattered pieces [L.H.] |✔

2.1

"Eltelhet néhány év, mire rendbe jön majd minden. Vígasztalni nem tudod a fájó, megtört szívet."

∞·1 év múlva·∞

Luke Hemmings

- Fel a fejjel haver! Mindjárt szülinapod!

- Mit sem ér a 22. betöltése, Layla nélkül. – sóhajtottam és párnámba fúrtam fejemet.

- 19 lesz, nem igaz? – vonta fel fél szemöldökét, Michael.

- De igen.

- Hívd meg. Hátha eljön. Tudom, hogy elbasztad, de legalább megpróbálod helyrehozni.

- Így gondolod? – néztem fel a párnák közül.

Bólintott.

- Hogy hívjam meg? Számot cserélt.
– tártam szét karjaimat tehetetlenül.

- Luke. – vágott nyakon. – Nem is
sms-ben gondoltam ezt a "hívd el" dolgot. Hanem személyesen.

Nagyot nyeltem és biccentettem egyet.

Tehát egy év után újra látom a lányt akit szerettem. Akit szeretek.

Layla Barnes

- Talpra, lányok! – utasított minket az edző. – Nem érünk rá, ellustulni! Egy hónap múlva bajnokság, mi meg sehol sem tartunk!

Nyögve pattantunk fel. Senkinek sem volt már ereje a nagy hajtáshoz.
Minden porcikám fájt, ami a szertornának köszönhető.

Luke után a boldogságot a tornában találtam meg, és most egy olyan egyetemre járok Sidney-ben, ahol az ilyennel kiemelten foglalkoznak.

- Layla! – szólított meg John, az edzőnk.

- Igen?

- Gerenda!

Értettem. Tökéletesen megcsináltam a gyakorlatot, mire John elismerően biccentett.

- Emberek! – kezdett magyarázni,majd fáradtságunkat látva lágyan elmosolyodott.
– Mehettek. Szép volt csajok.

Miután lezuhanyoztam, hazafelé kezdtem venni az irányt.
Vagyis a kis albérletem felé.

A teraszon háttal állt egy férfi. Közelebbről nézve felbukkant a szőkésbarna hajkorona, mire automatikusan görcsbe rándult a gyomrom és könnyes lett a szemem.

Luke Robert Hemmings újra belépett az életembe.

_________________________________________

2017.02.02.

Merci