DreamCatcher

Prológus

A mi történetünk sosem volt teli romantikával, és szerelemmel.

Mindig kételkedtem benne, hogy igazat mondtál-e. Sose hittem el, hogy mi vagy, azt sem, hogy miért vagy itt. Nem hittem el a nevedet, a korodat.

Igazából mindig is féltem tőled. Féltem attól, hogy nem álmodok, féltem, hogy igazat mondasz, és attól is, hogy a szavaid egyszer beteljesülnek, hogy egyszer valóban a hazugságok igazsággá válnak.

Bűnös játszma volt a miénk, úgy igaz.

Bűnös keringőre hívtál az éjszakába, melyet elfogadtam.

Álarc mögött suttogtál édes szavakat a fülembe, s szép lassan sikerült bemocskolnod mind a lelkemet, mind a testemet.

Nekem, kinek boldog élete volt, Te még boldogabbá tetted azt.

A leheleted, az érintésed, a szavaid. Ezek végig tudtam, hogy mind egy démoné. Mégis megnyugtatott. Megnyugtatott, hogy vágytál rám...

Rám.

Nem az érzéseimre.

Mikor sírtam, te szorosan magadhoz öleltél és megnyugtattál... Úgy tettél mintha aggódnál értem, melyet elhittem... Pedig... Végig éreztem démoni vigyorodat ajkaidon...

Nem a sors szánt minket egymásnak, Te választottál engem, Te döntöttél úgy, hogy csapdába csalsz... S közben észre sem vetted, hogy szép lassan belegabalyodsz a hálómba~