while the heart is beating[C.D.] |✔

3.5

5.hónap

- Cameron! - kiáltottam Cameronnak halántékomat masszírozva.

- Igen? - jött be a szobába,telefonját nyomkodva.

- Vedd fel a büdös zoknidat a földről. Légy szíves. - kértem meg rá.

- Vedd fel te. - nézett rám. - Van neked két szép hosszú lábad,meg kezecskéd.

- Meg nagy hasam. - morogtam és lehajoltam a zokniért amit aztán arcába dobtam.

- Ez most mire volt jó? - sóhajtott majd telefonját zsebrevágva lehajolt a zokniért.

- Cameron. Ha nem vennéd észre,nagy hasam van. És ezzel a pocakkal nehéz hajolgatni. - mondtam neki lassan, hátha így megérti.

- Akkor szólj,hogy vegyem fel! - emelte fel hangját.

- De hiszen,ezt csináltam. Megkértelek rá szépen,de te szartál a fejemre. Annyit mondtál,hogy van két hosszú lábam. - kiabáltam,már Én is.

- Jólvan már. Nem vagy halálos beteg. Csak terhes. - forgatta meg szemeit.

- Hát épp ez az! - ordítottam. - Terhes vagyok. A Te gyerekeddel. Aki itt növekszik a méhemben. És tisztában vagy vele,hogy nem szabad megerőltetnem magam,de mindent velem csináltatsz. Néha igazán segíthetnél picit. Nem olyanra kérlek, hogy főzz meg,vagy takaríts ki! Hanem arra,hogy ne hagyd magad után a piszkos zoknidat,mert nehezen tudok hajolni.

- Sajnálom. - halkult el.

- Kezdem azt érezni néha,hogy a telefonod fontosabb,mint mi. - ráztam meg fejem és kimentem a szobából.

Lerobogtam a lépcsőn és csalódottan vágtam le magam a kanapéra.

- Szeretlek. Tényleg sajnálom. Ígérem, mostantól jobban fogok figyelni rád. Rátok. - suttogta.

- Csak legyél mindig velem. - öleltem át.

- Azt megígérhetem. - puszilta meg arcom és ölébe húzva megcsókolt.

________________________________________

Hoztam is a következő reszt! :D

Ha tetszett,valahogy tudasd velem.

Szeretlek titeket!

Köszönöm a 23K-t!

Merci.xx💕😘❄