Hey Babygirl!

~43~

-Mi olyan vicces?-nevetett Mikey.
-Csak kikészítem Luke-ot.
-Hey! Hagyd! Természetes hogy aggódik érted! Ne űz belőle gúnyt!
-Igazad van... Ahj kibaszottul fáj a karooom!
-Nyugi mindjárt a kórházhoz érünk.
-Ah...

❌❌❌

-Mikeeey!
-Hm?
-Majd rajzolsz egy sziszát a karomraaa?-kérdeztem kislányos hangon.
-Persze!-nevetet,majd hozott pár filctollat. Én ráugrottam az agyára,elhejezkedtem,majd vártam sziszát,hogy alkosson. Amíg pedig megalkotta a művet,tovább hülyítettem Luke-ot.

Me: Luke!!! Segíts!! Elraboltak!!

Luke🐧: Kenny ismerlek már annyira,hogy ezt ne higyjem el.

Me: .... Franc

Luke🐧: Viszont tényleg aggódom miattad! Hol vagy most??

Me: Az egyenlőre titok. De gyere haza. Nem sokára én is hazamegyek. De addig várj otthon... A régi otthonunkba..

Luke🐧: Kenny azt eladtuk! Hogy a francba szerezzem azt vissza?

Me: ....

Me: Akkor egy hasonlót!😂

Luke🐧: És..akkor hazajösz?

Me: ühüm!

Luke🐧: Akkor jó! Indulok szerelmem!❤

Me: Oks. Vigyázz magadra!

Luke🐧: Xd ok. Ezt miért mondod?

Me: Nem tom. Megérzés. Csak vigyázz !

Luke🐧: Vigyázok!😘

Nem vigyázott. 3 órával később egy kórházból hívtak hogy balesete volt...

-Mikey! Azonnal be kell mennünk hozzá!-sírtam.
-Írok Calum-nak hogy jöjjenek.
-Ok...

A kórházban rögtön ellöktem mindenkit a pultól,és megkérdeztem hogy hol van Luke. A szobában egy bekötött arcú, szakadt nadrágú fiú volt... Csak a kusza szőke tincseiről ismertem meg..
-Luke!-rohantam hozzá újra könnyes szemekkel.-Ennek nem szabadot volna metörténie... Ez az én hibám...
-Dehogy a tied!-simogatta meg a karom Calum.
-De igen...bármire mondhatjátok hogy nem az,de ez igen...ha nem ugrom ki az ablakon..elért volna és most talán én is itt feküdnék...
-Khm!-köszörülte meg a torkát az orvos.
-Nos..sajnálom de..nem biztos hogy teljesen felépül.. Az arcát már elláttuk csak a sebek miatt volt letakarva.-húzta le a kötést Luke arcáról.... Alatta egy meggyötört.. Vörös szemű (mármint a szeme körül ugyanis még csukva volt a szeme)..felszakadt szemöldökű szőkeség aludt.
-Mivel még sok a tennivalóm,ezért nem tudom magukat felügyelni,de egy ember bentmaradhat.
-Kenny?-bólogattam,jelezve hogy én akarok bentmaradni. Mikor mindenki kiment,leültem az ágy melletti székre.
-Szia Luke..-simítottam meg enyhén borostás arcát.-Remélem minél előbb felépülsz...mert...nagyon hiányzol..-elkezdett nyöszörögni,így megfogtam a kezét,de nem bírtam megszólalni.
-T..te is hiány..hiányzol!-ekkor már nem lehetett parancsolni a könycsatornáimnak. Zokogva Luke nyakába borultam,ő pedig a maga módján visszaölelt.