Első perctől

Első

Éééés elérkezett ez is. Végre elhúzhatom a csíkot az általános sulimból. Remélem soha többet nem hallok a VOLT osztálytásaimról. Mint az a dal, tudjátok: "But i hope i never see them again" (Closer).
Ezekkel az értelmes gondolatokkal csoszogtam ki az ágyból cuki mamuszomba bújva.
- Jóreggelt - köszönt anya.
- Ühüm jóó, életemben először mióta suliba járok - mosolyogtam anyára, aki csak nevetett a hülyeségeimen.
- Minden kész van holnapra? - aggodalmaskodott anya. Mert hát milyen egy anya, ha nem aggodalmaskodó?
- Igen, asszem. Legalábbis remélem - válaszoltam anyának teli szájjal, éppen reggeliztem na :D Ilyenkor nem érvényes az a szabály, hogy "Teli szájjal nem beszélünk" ugye? :D
Felvettem az ünneplőmet (amit mellesleg gyűlölök hordani), megmostam a fogamat, majd a maradék időmben rápillantottam a facebookra. Muhahah többet nem találkozok azokkal az osztálytársakkal, akik most izgatottan posztolgattak :D
- Em, el fogsz késni - figyelmeztetett anya.
- Tudom anyaa. Indulok - azzal nyomtam egy puszit az arcára, elköszöntem, és elindultam.

15 percre lakok kb. a sulitól, viszont most hajtott az adrenalin, szóval 8 lerc alatt odaértem (Igen, lemértem 😂), szóval nem késtem el.

-Jónapot. A 9. A osztály termét keresem. - köszöntem a portás nőnek szerintem elég illedelmesen, viszont ő mégis lehurrogott.
- Chh.. Ezek a mai fiatalok köszönni se tudnak.. A termet a második emeleten a folyósó végén találod, 37-es terem.
- Rendben, köszönöm, és megtudhatnám esetleg hol van a lé - és szavamat félbevágva becsapta előttem azt a kis üveg ablacskát, amit nem tudok hogy hívnak.
- Kösz, Mrs. Kedvesség - morogtam egy fintor kíséretében, majd elindultam egy kész felfedező túrára. Legalábbis annak éreztem.

- Sziaaa. Úgy látom picit eltévedtél. Segíthetek? - jött oda egy velem egykorú szivárvány ruhás lány. (Mármint nem a ruháján voltak szivárványok, hanem olyan színes volt a ruházata, hogy.. Áhh gondolom értitek)
- Szia, igen, kicsit. A lépcsőt keresem. Nem tudod esetleg hol van? - kérdeztem vissza a szerinem kicsit koffeint túlzásba vivő lánytól.
- Deee tudom.. :D A büfé mellett találod - mosolygott rám a lány. Lehet meg kéne tudni a nevét. Nem tudok ennyi szinonímát találni lányra.
- Okéé... 2 kérdésem lenne. Egyébként hogy hívnak? És hol a büfé? - vágtam kissé szerencsétlen fejet.
- Feudália vagyok.
- Feu.. dália? - kérdeztem vissza, mivel fogalmam sem volt arról, hogy létezik ilyen név.
- Dehogy, csak szívatlak. Lili vagyok - röhögött a reakciómón.. chh kinevet:(
- Ooo.. Én Emma. És akkor megmondom légyszi hol a büfé?
- Ott - mutatott rá a büfére. - És ott van a lépcső is. Látod?
-Igeeeen. Köszönöm - mosolyogtam rá, majd elbúcsúztam.
Megtaláltam a termet. Jár a taps :D Már csak az a kérdés, mikor merek majd benyitni.
- Sziasztok! - intettem oda bénán a többieknek, mikor erőt vettem magamon, és lenyomtam a kilincset.
- Szia - köszöntek vissza páran.
Gyors szétnéztem az osztályban. Hmm. Egy divatmajmot látok, többet nem szerencsére. 3-4 szimpi lány, a többi, hát hogy is fogalmazzak... Érdekes.
És tudom, kedves olvasók, most mind arra vártok, hogy most jöjjön az a rész, hogy "És akkor megláttam Őt". Nem. Ilyen nem volt.
- Szia. Foglalt ez a hely? - kérdeztem meg ezt az egyszerű kérdést az egyik szimpi lánytól egy mosoly kíséretében.
- Szia, nem, gyere nyugottan - mosolygott rám ő is - Eszter vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezett újdonsűlt padtársam.
- Emmának hívnak. Azért jöttem ebbe a gimibe, mert... 8-os voltam, és gimit kellett választani :D - próbáltam oldani a hangulatot "vicceimmel", ami szerencsére sikerült, mert jót röhögött rajtam.
- Ismersz innen valakit? - kérdezte, mikor abbahagyta a nevetést.
- Nem senkit. Te?
- Igen. Egy Emma nevű lányt, aki azért jött, mert 8-os volt. - mosolygott.
- Uuu ki az? Meg szeretném ismerni:D - fokoztam tovább a csodás "poénunkat"
- Majd bemutatlak neki - nevetett Eszter.
- Okés - és akkor becsöngettek. Közben szállingóztak befele a diákok, de nem. Nagy Ő nem volt.
- Jóreggelt kedves gyerekek. Márton tanár úr vagyok, rátok bízom hogy neveztek. Nézünk egy gyors létszámot, majd belevághatunk a 3 osztályfőnöki órába - közölte velünk terveit az új osztályfőnökünk. -Rendben, hiányzók: Kiss Dóra és Hősi Dávid. Dóra beteg, Dávid pedig nemsoká jön, anyukája szólt, hogy családi okok miatt késni fog.
Na de kezdjük is a bemutagkozással - jelentette ki az osztályfőnök, majd kopogtak.
És mikor az ajtó kitárulkozott előttünk, megláttam Őt. Igen. Őt.