A hétköznapokban sokszor bántanak meg minket - szándékosan vagy akaratlanul. Mindenhol szétfolyik a fekete tinta. Szükségünk van a magányra. Elgondolkozunk olyan dolgokon, amelyekről nem vagyunk biztosak, hogy igaziak. Szeretünk választ kapni, megnyugvásképp, főleg ha őszinték hozzánk.
Néha csak elmerengünk, olykor majdnem meghozzuk a rossz döntést, de mindig van valami, ami visszaránt a földre. Apróságok, melyek nagyra nőnek a képzelőerőben. Kis mozzanatok, szinte észre sem vesszük őket. Hangok, melyek ha hirtelen elhalkulnának, valami hiányozna. Barátok, akik bármennyire is szeszélyesek, megszínesítik a hétfőinket. Természet, ami többet ad, mint amennyit megérdemlünk. És végül azok a történetek, amelyek velünk maradnak örökké, míg emlékezni akarunk rájuk.
Jó szórakozást kívánok a rövidke irományaimhoz, melyek a legváratlanabb pillanatban pattannak ki a fejemből, így nem vagyok benne biztos, hogy van rájuk értelmes magyarázat. Sohase feledjétek; gyönyörűek vagytok!
- paperessie
YOU ARE READING
Papírfecnik
Short StoryKusza gondolatok az összefüggéstelenség halmazán, ismerős szavakkal, az én fejemből kipattanván, meghatározhatatlan besorolással.
