Egy sulis nap

Első nap

Amikor először tettem be a lábamat az új terembe és megláttam az új arcokat, akikkel a maradék két évet kell túlélni, egy pillanatra megállt a szívem. Ránéztem a barátnőmre, aki a jobb oldalamon állt és látszott rajta, hogy Ő is izgul, de nem az az ideges izgulás volt az arcán mint az enyémen, sokkal inkább az a fajta izgulás amely azt mutatja hogy reméli hogy ez az év is jó lesz. Hallgattam az osztály zaját és csak néztem. Végre aztán megszólalt:

- Izgulsz?- hát hogyne. Már előre izgulok/félek milyen barmok vannak itt!

- Mondhatjuk.

- Semmi okod nincsen rá!

- Őrlök neki hogy ilyen biztos vagy benne!

- Nyugi!

Végül az Övé lett az utolsó szó. Csak kötekedő választ tudtam volna mondani és semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy az első napomon vita legyen. Elfoglaltuk a helyünket a harmadik padsorban. Először biológia volt aztán földrajz, dupla angol, matek, és osztályfőnöki. Számomra minden óra ugyanolyan volt mindegyiken megkérdezték, hogy mi a nevem (napló! Ott a napló!), mi leszek, ha nagy leszek (basszus, felnőtt (legalábbis erre hajtok)!), mért jöttem (hát nem is azért, mert annyira kedvem lett volna tanulni! Szimplán anyám megölne, ha hiányoznék) stb... A nap végére tejesen kiszáradtam a válaszolgatásba. Este azzal a tudattal feküdtem le, hogy megcsináltam! Túléltem az első napot.

Hát... Első könyvem és igazából ezt csak ezért írtam meg, mert gondoltam belekóstolok (lol, még én se hiszem el, hogy ezt írtam ide!) ebbe az írásos dologba!
Xoxo Divattvilla