Farkasok (vázlat)

Szülők (Part 6)

- R -

A szüleit, mi?

- Ez egy palota.

- Kúria.

- Nem teljesen...

- Anyám szerint nem mindegy - vont vállat különös arckifejezéssel.

- Te itt nőttél fel?

- Nem. Látod azt a melléképületet? Mögötte van egy istálló. Bár lovak sosem voltak benne. Na annak a padlásán. Apám szerint mindenkinek alulról kell kezdenie.

- Akkor miért nem a pince?

- Megkérdeztem - vigyorgott rám.

- És? Mit válaszolt?

- Az istállókhoz nem jár pince.

- Azért szép nagy hely.

- Üdvözöllek a Nyugati Éger Falka központjában.

- Mégse lőttem mellé az alfa lányával.

- Nem. Nem nagyon.

- Ez mégis mit jelent?

- Csak az apám alfa, anyám nem.

- De az hogy lehet? Az alfahím párja az alfanőstény, ez így...

- Ez így is van. Csakhogy anyám nem a párja apámnak. Az Letti volt. A szüleim nem igazi társak. - Az nem jó. Akkor nem is biztos, hogy Ellie örökli a címet? Letértünk az ösvényről, ami a főbejárathoz vitt. - Anyám volt apa... hát, menyasszonya. Aztán találkozott Lettivel és rájött, hogy rosszul választott. Akkor jutott eszébe anyának, hogy terhes. Azért megvolt az esküvő. Lettivel. De mi is beköltöztünk. Letti kedves volt meg megértő, pedig anya mindent megtett, hogy az őrületbe kergesse. Azt suttogják, ezért lett öngyilkos. A tizedik házassági évfordulójukon. Apa azóta nem önmaga. Rá két évvel született meg az öcsém.

- Elisabeth kisasszony! - szólalt meg egy fekete egyenruhát viselő alak a kúria hátsó bejáratánál.

- Helló, Percy! A szüleimmel beszélnék. Meg szabad bejárás és szállás ma éjszakára. - A férfi fejet hajtott és felszívódott. Két másodperc erejéig.

- Megmutatom a szobájukat. A szülei holnap fogadják magukat.

- Holnap, mi? - kérdezte Ellie. Nem tűnt meglepettnek.

- Hisz ismered őket - vigyorgott rá a pasas. Hirtelen sokkal közvetlenebb lett. Idegesítően közel lépkedett Ellie-hez. - Rég nem láttunk. Azt pletykálják, jelentkeztél a Farkasokhoz.

- Csak a szomszéd falkához mentem, nem a Holdra! Négy év alatt nem sikerült tisztázni a pletykákat?

- Mivel az anyád folyton mindent megcáfol.

- Most mit terjeszt? - sóhajtott a lány. Valami nagyon nincs rendben vele és az anyjával.

- Hogy valami főmufti fiát mentél elcsábítani, de nem jött össze. És túlságosan szégyellted a dolgot, hogy visszagyere. Farkasként nem szégyelled magad? - kérdezte Percy, miközben megsimogatta Ellie arcát. Felmordultam. Visszafogtam, amint észrevettem. Miért csinálom ezt?! - Még be se mutattad a kísérődet.

- Ez a miénk. Köszi, Percy! - ezzel Ellie berántott egy ajtón és rácsapta a hökkent pasasra. Aztán további szó nélkül bezárkózott a fürdőbe. Nők.

Az ajtó kinyílt, de nem Percy próbálkozott újra. Egy gyönyörű, barna hajú nőstény lépett be vörös ruhában.

- Hm. Tehát te lennél az - mért végig lassan. - Nem is rossz. Talán mégis tanult tőlem valamit az a lány. - Önkéntelenül hátráltam egy lépést. - Most pedig... - Kicsapódott a fürdőajtó.

- Állj - sziszegte neki Ellie.

- Nem lehetsz ilyen önző velem! - válaszolta és közben közelebb lépett hozzám. Egyszerre volt ijesztő és igéző. De főleg ijesztő.

- Őt hagyd békén! - Ellie már kettőnk között volt. Ráfújt a másik nőstényre, mire az pofon vágta. Láttam, ahogy megfeszülnek az izmai, hogy reagáljon, de visszafogta. Csak felszegte a fejét. Mi a búbánat folyik itt? Ki ez a nő?

- L -

- Nem viselkedhetsz így az anyáddal! - Mögöttem Rick összerándult. Hát igen. Nem hittem, hogy anya ilyen gyorsan megjelenik. Nem csoda, hogy Rick nem tudta, mihez kezdjen vele. Általában én se tudom.

- Őt hagyd békén - ismételtem halkabban, visszafojtva a morgást.

- El fog menni - jelentette ki.

- Tudom. Velem együtt. Holnap.

- Nem! Te itt maradsz! Nem hagyhatsz itt megint!

- Később megbeszéljük. Szólnál apának, hogy szeretnék még ma beszélni vele?

- Legyen. De utána bejössz hozzám. - Bólintottam, és ellazultam, mikor kiment.

- Ő az anyád - szólalt meg Rick.

- Igen. Állítólag nem volt mindig ilyen... Térj ki előle! Gyakran csábítja el azokat, akik az útjában állnak, vagy csak akit nem kedvel. Ha ez nem jön be, addig provokálja őket, hogy bántsák. Aztán beárulja vagy elintézi, hogy rajtakapják őket, és nézi, ahogy apa kénytelen megbüntetni a szerencsétleneket.

- Az anyád el akart csábítani? - Ennyire képtelenül hangzik? A döbbent arcán elnevettem magam. Pedig egyáltalán nem vicces.

- Miért?

- Mert nem vagy rajta a listáján.

- Milyen listán?

- A lehetséges vőjelöltekén. - Nem nevetett. El se mosolyodott. Csak nézett komolyan. Mire gondolhat? Vajon... Kopogtak. - Percy?

- Apád a dolgozóban vár.

- Kösz. - Lassan el kellene indulni. Befejezni a szemezést. Gyerünk. Gyerünk már. - Menjünk!

- Ha menni kell...

- R -

Megkeseredett, őszülő, tagbaszakadt férfi ült az antik íróasztal mögött. Csak egyszer csillant fel a szeme, mikor egy saccra tízéves kölyök vágott át a szobán. A kissrác ahogy jött, már ment is szó nélkül. Csak egy játéktankot szedett össze. Ellie mosolyogva köszönt neki, de úgy tűnt, a gyerek nem ismeri fel.

Amint kiment, Ellie elkomorodott és beszámolt az apjának a lányokról, akiket az ő területén tartanak a rokonaik tudta nélkül. A pasas majd leharapta a fejét, hogy miért nem szólt eddig. Mi lett volna, ha Ellie elmondja, hogy már négy éve tudja? De mikor elkezdték megbeszélni, mit kellene tenni, látszott, hogy szereti a lányát, sőt, tiszteli. Csak általában jól titkolja.

Végig Ellie mögött álltam. Úgy nézhettem ki, mint a testőre. Nem akartam beleszólni a beszélgetésbe, nem is tettem, amíg az alfa észre nem vette, hogy én is itt vagyok. Úgy tűnik, mikor bejöttünk, nem tűnt föl neki.

- Ez meg ki - mondta, aztán kicsit megrázta a fejét, kihúzta magát és megköszörülte a torkát, majd fölállt és kezet nyújtott. - Elnézést. A lányom elfelejtett bemutatni minket. Andrew Vylde.

- Redrick Crow.

- Melyik falka?

- Egyik sem.

wp2016nov20