Szalai Ádám ff. {Befejezett}

XVI. 5.hét

•Szalai Ádám

Nem voltam felkészülve arra amit Camille mondot! Terhes! Az én gyerekemmel?
Elsőre lefagytam és semmit nem bírtam kinyögni aztán meg csak annyit 'Hogy? Mi van?' Gratulálok Ádám!

-Tehát nem örülsz!- állapítja meg és látom, ahogy a könnyek ellepik a szemeit- Semmi gond, fel voltam erre készülve! -kezdi el törölgetni a kibugyannó csepeket.
-Camy -fognám meg a kezét, de elrántja azt.
-Semmi baj Ádám.- öleli magát körbe a kezeivel- Tényleg. Én megértem, mindjárt itt az EB, fiatal vagy és bárkit megkaphatsz. Az EB után pedig még többen megismerik a nevedet. Akárkit megkaphatsz majd. Megértelek.- kezdi el pakolni a holmiját.
-Camy kérlek. -állok mögé- Én.. te.. mi.. -egyszerűen nem találom a szavakat! Ne csináld már Ádám, ne most fagyj le!
-Semmi gond tényleg, csak azt akartam, hogy tudd.
-Camy hallgas már meg! -csattanok fel- Próbálok kinyögni egy éppkézláb mondatot több-kevesebb sikerrel! Mindketten elbasztuk, mert egyikünk sem foglalkozott a körülményekkel! Azokban a percekben meg sem fordult a fejünkben az, hogy védekeznünk kellene és igen meg lett a következménye! És bár ezalatt a több, mint egy hónap alatt biztosra vált számomra, hogy szeretlek és Csillával is szakítottam. De nem gondoltam volna azt, hogy ennyire intenzív lesz a kapcsolatunk! Hogy ennyire foglak szeretni, hogy terhes leszel és a közös gyerekünket várod! De melletted leszek akárhogy is döntesz!- biztosítom.
-Ádám!- fordul meg- Egy, ezt jól jegyezd meg! Soha a büdös életbe nem mondanék le a gyerekemről és nem vetetném el, akkor sem, ha kidobnál és nem kellenénk neked! Mert ő az enyém, az én testemben növekszik és nem lennék képes ártani a saját véremnek!- vesz egy mélye lélegzetet, majd így folytatja- Kettő, tudod azt mondják, hogy ha valakik húzamosabb ideig voltak együtt és nem haladt semerre sem a kapcsolatuk és szét mennek, akkor a következő partnerét hamar megtalálja és ott gyorsan jön a szerelem, a gyerek, és a többi..- mondandója végére elmosolyodok.
-Istenem mennyire szeretlek!- mondom ki a szavakat és megcsókolom. Teljesen lefagy, de a kezdeti sokk után a karjaimba simul és hevesen csókol vissza.
-Szeretlek Szalai!- mondja ki a számomra legszebb szakavat.
-Szeretlek Camille, és szeretem a babánkat is.- ölelem át a derekát.

•Kovács Camille

Miután sikerült mindent tisztázni Ádámmal ő és Storck vissza mennek az edzésre. Anna pedig segít nekem összeszedni a táskáim és kivinni a kocsimhoz. A mai napra szabad napot kaptam közben fel is hívtam a dokit akit a csapat orvos ajánlott, természetesen rá hivatkoztam, hiszen a protekció jól jön! Ma délután már tud is fogadni, aminek nagyon örültem! Bernd rám parancsolt, hogy menjek haza, de tudatni akartam Ádámmal, hogy ma bizony vizsgálatra megyek, így Annától elköszöntem a parkolóban és vissza siettem a pályák felé.

-Nem arról volt szó, hogy haza mész?- néz rám leszuróan Storck. A fiúk épp erőnlétiznek.
-De, de tudod lenne itt valami. A délután szükségem lenne Ádámra! -pislógok rá.
-Úgy érzem köze van ahhoz, hogy ilyen boldog lett Szalai és ahhoz is ami fent történt. Vagy talán tévedek?- mosolyog rám, pedig Storck nem sokszor csinál ilyet!
-Nem tévedsz.- lesz még nagyobb a mosolyom.
-Most menj haza, az edzés után szólok Ádámnak, hogy hányra is legyen kész? -gyorsan utánna számolok. Kettőre van időpontom, szóval egykor el kellene indulni.
-Egyre!- adom meg a választ.
-Szóval legyen kész egyre! De most menj!- terel ki.
-Értettem Kapitány. - rohanok a parkoló felé.

Otthon csend és nyugalom fogad. Anya biztos el van valamerre, a papi pedig dolgozik. Tizenegy óra van. Gyorsan rendelek egy menüt magamnak az egyik helyi kajárdából, a holmim egy részét elpakolom a másik felével pedig leülök a kanapéra és neki állok behozni a lemaradásomat.
Fél tizenkettő után egy kicsivel jön meg az ebédem amit neki is állok elfogyasztani, közben folytatom a munkát. Így délre meg is ebédeltem, és a munkával is végeztem.
Mindent összepakolok, elrámolok majd a szobámba megyek, ahol nézek valami ruhát magamnak utánna pedig lezuhanyzom, hogy frissen és üdén mehessek az orvoshoz.