I need a daddy

7. rész

*Kriszta szemszöge*
*2 héttel később*
Eltelt 2 hét azóta ,hogy történt ami történt ,Dáviddal is és az apucimmal is nagyon jól haladnak a dolgok ,igaz ,hogy apucival már nem tudok annyit beszélgetni mint szoktam ,elmondása szerint nagyon sok a tanúlni valója ,amit meg is értek de azért szánhatna egy kis időt azért rám is, ezért kicsit szomorú voltam de gondoltam ,hogy majd ,ha lejárnak a vizsgái minden vissza áll a megszokott kerékvágásba. Közeledett a szülinapja azon gondolkodtam ,hogy meglepem egy ilyen cuki kis üzenettel amiket mostanában olyan nagy "divat" írogatni ,gondolkodtam sokat ,hogy mit írjak és megszületett a következő pár sor:

"Boldog Szülinapot a világ leg jobb,leg édesebb ,leg jóbbépűbb apucinjának a Földön! Te vagy a mindenem ,és mindennél jobban szeretlek ,köszönöm ,hogy mindíg itt vagy nekem ,hogy mindíg felvidítasz ,hogy szeretsz. Köszönöm apuci ,te vagy a legjobb.
Boldog szülinapot!"

Ezek a sorok,jártak egész nap a fejemben ,gondolkodtam ,hogy mit tudnék még hozzáadni, úgy terveztem ,hogy snapchaten kűldöm el az üzit mert ott hamarabb megkapja mint instagramon.

*szerda reggel*
Egész hétem nincs suli ,Dáviddal úgy terveztük ,hogy akkór egész héten itt fog aludni de ma nem jött össze szóval reggel egyedűl ébredtem."Ma van a nagy nap! Apuci szülinapja!" ezekkel a gondolatokkal vettem kezembe a telómat ,hogy írjam meg neki az üzenetet, de amikór felléptem snapchatre ,láttam ,hogy jött egy értesítés , hogy kaptam egy üzenetet tőlle ,gyorsam meg is nyitottam és olvasni kerdtem a következő pár sort:

Daddy💕💕:
Szia kicsim ,ezután sajnos nem beszélgetheünk snapchaten ,csak indtagramon ,mert nem szeretném hogy a barátnöm megtudja.

Összetörtem, szóval a barátnője ,mi?Mégis ezt ,hogy képzeli?!
Most lehet ,hogy nem értitek miert is vagyok kiakadva ,hiszen én is ugyanazt a dolgot csináltam amikór úgy döntöttem ,hogy Will marad az apucim Dáviddal meg járni fogunk, de! én mielőtt eldontöttem volna ezt a dolgot ráirtam Willre ,hogy szerelmes vagyok Dávidba és azt szeretném ,hogy járjunk de őt sem szeretném elveszíteni ,és ő beleegyerett abba ,hogy járhatok Dáviddal ő meg maradjon az apucim. Nade van itt egy iciri piciri bökkenő ,én nem emlékszem ,hogy ő esetleg megbeszélte volna velem azt ,hogy szerelmes bárkibe is ,sőt mégy fel is rakott a csajjal egy képet miközben Skypeolnak és odaírta ,hogy :

"annyira szeretem! Mostmár hivatalosak vagyunk!❤"

Amikór megláttam a képet ,és a hozzá írt szöveget elolvastam ,a már nagyon nehezen viszatartott könyeimnek utat adtam , amik patakokban folytak le az arcomon és a takarómon kötöttek ki végűl. "Utálom!" csak ez az egy szó ismételgette magát a fejemben, fájt nagyon is ,inkább szomorú voltam mint mérges. Már így ülhettem vagy 5 perce amikór a düh is uralma alá kerített ,felmentem instagramra megnyitottam az üzeneteimet ,kikerestem Willt és mindent amit valaha is írtam neki töröltem ,amiután ezzel megvoltam csak annyit írtam neki ,hogy:

"Miért nem mondtad ,hogy van egy barátnőd?"

És ezzel ennyit ,elhatároztam ,hogy bármennyire is fog nekem ott magyarázkodi ,nem fog érdekelni , nem fog érdekelni a bocsánatkérése ,nem fog érdekelni semmi. Ahogy egyre többet gondolkodtam egyre világosabbá váltak a dolgok számonra ,a sok "bocsi nagyon sok a tanúlni valóm" és a sok "bocsi tanúlnom kell" stb... Mi is volt igazából ,mind az az idő alatt vele beszélgetett vagy vele volt és engem meg lerázott ,amiért nem is haragudtam volna mert én is ugyan ezt csináltam néha amikór Dáviddal voltunk kettesben és nem akartam vele beszélgetni ,de.... én ezt nem minden alkalommal csináltam amikór csak beszélni szeretett volna velem ,én nem toltam el magamól ,én nem hanyaholtam el ,minden nap írtam nekei próbáltam vele beszélni ,de ő csak leszart és élte tovább az életét ,amit én is tennem kellett volna ,főleg amikór Dávid megcsókólt ,akkor a nyakába kellett volna ugranom a boldogságtól ,és felejtsem el Willt ,örökre! Ehelyett én mit csináltam? Futottam utána mint egy hülye ,volt ,hogy nem vettem fel a telefont amikór Dávid hívott mert vele beséltem snapchaten ,hogy lehettem ennyire ,hülye enyire vak? Eltoltam magamtól azt a fiút aki tényleg tiszta szívéből szeret ,egy olyanért aki csak szórakozik velem. Szörnyű barátnő vagyok! Ezekkel a gondolatokkal még mindíg sírva ültem az ágyba már azt sem tudom ,hogy mióta amikór megszólal a telóm és egy kép Dávidról felvillan a kijelzőn. "Basszus!" gondoltam magamban ,ne értsetek félre nagyon is örültem ,hogy hív de tudtam ,hogy ha meghallja a hagom ,tudin fogja ,hogy sírtam és aztán jönnek a kérdések amik elől meg vagyok győződve ,hogy nem tudok kitérni. Kicsit remegő kézzel felvettem a telefont és "nyugodt" hangal beleszóltam:

Én: reggelt
D: reggelt szépségem ,hogy aludtál?
Én: hát jól.... Te?

Hazudtam ,nagyon nem aludtam jól ,annyira hiányzott az ,hogy nincs itt mellettem ,hogy nem ölelget ,hiányzott. Éreztem ,hogy a könyeim mardosnak belűlről ,nagyon kikívánkoztak ,de erős kellet ,hogy maradnom ,nem tudhatja ,hogy sírok/sírtam.

D:eléggé rosszúl.... hiányoztál

"hiányoztál" itt ertört a mécses és megint elkeztem bőgni ,hogy lehetek ennyire hülye? Egy ilyen fiút ellokök magamtó?

D: ne! Kicsim miért sírsz? Mi történt ? Mi rosszat mondtam?
Kérdezte kétségbeesve.

Én: se...semmit csak... he...is...hiányzol
Mondtam alig érthetően a sírás miatt.
D:jaj életem... Ne sírj ezért oké? Akarod ,hogy átmenjek hozzád?
Én:i..igehen.
Mondtam meg mindig sírva
D:5 perc és ott vagyok.

Ezzel lezárta. Nem telt el 5 perc és már hallom ,hogy csattan a bejárati ajtó és valaki rohan fel az emeletre.

D:ne sírj kicsim ,itt vagyok.
Ölelt meg szorosan ,én visszaöleltem és olyan közel bújtam hozzá amenyire csak letet ,beszívva azt a jellegzetes Dávid illatot amit kimondhatatlanúl imádok.
Én:boszánat.
Mondtam még mindíg sírva.

D:miért kérsz bocsánatot?
Tolt el kicsit magától ,épp annyira ,hogy a szemembe tudjon nézni.
Én: mert.... Volt ,hogy nem vettem fel a telefont,és ,hogy néha amikór itt vagy ha filnet nézünk csak telózok,meg ilyenek ,igérem ,hogy soha többet nem fog megtőrténni. És bocsánat arért is ,hogy az utóbbi időben furán viselkedtem meg ,hogy eltoltalak magamtól.
Hadartam el olyan gyorsan amilyen hamar csak tudtam ,ami eléggé érthetetlen volt a sírás miatt.Dávid megértően végighallgatta a mondókámat majd meszólalt:

D: kicsim... Ekkor megint szoros ölelésbe húzott és folytatta: nem kell bocsánatot kérned ezért ,nem haragszom.
Én: biztosz?
D:olyan édi vagy... Mosolyodott el azon ,hogy selypítve beszélek a sírás miatt ami csillapodott kicsit.
Igen biztosz. Utánozta a selypítésemet
Én:hé!
Kiáltottam fel sértődőtten.
D:szeretlek,tudod nem?
Mosolyodott el és adott egy gyors csókot.

Sziasztok😊 ,itt lenne az új rész ami nagyon remélem ,hogy tetszik ha igen akk nyomjatok egy voteot és comizzatok. És OMG!!!400+ nézetség van már a "könyven" ,el nem tudom hinni hogy már ennyien olvassák nagyon köszönöm nektek😘
U.I: kriszta részét a beszélgetésben helyenként direkt!! irtam hibásan.

-princess👑