Harry Potter: Lily Evans története

6. FEJEZET-Roxfort

Rubeus Hagrid egy kis csónakban ült. Saját maga minden helyet betöltött így egyedül volt, de nem érezte ettől rosszul magát. Boldog volt. Kis elsősök ülnek mögötte, szintén csónakban, akik hét egész évig a Roxfort diákjai lesznek. Nagyon szerette a gyerekeket, bár nem volt titok senki számára, hogy a Griffendélesek a kedvencei.
Hátrapillantott a válla felett.Izgatott kisdiákokat látott, akik hol összesugdolóztak, hol csak előre bámultak az ámulattól. Hagrid meglátott egy lányt akinek az arcán izgatottság helyett inkább félelem volt. A lány észrevette, hogy figyelik és a vadőrre nézett, aki bátorítóan elmosolyodott, majd visszafordult.

Lily volt az a lány. Pitonnal és két másik gyerekkel ült egy csónakban. Ő volt legelöl és az előtte lévő hatalmas kastély kirajzolódó körvonalait figyelte. Pont úgy nézett ki ahogy Piton leírta, mégis... elképesztő látvány volt. És félelmetes is. Lily most tűnődött el legjobban, azon, hogy mi is ez az egész, amit elkezdett. Nemrég még nyugisan élte az életét a családjával, most meg egy iskolába érkezik lassan, ahol varázslókat és boszorkányokat tanítanak. Most döbbent csak rá,hogy ez lehetetlen. Biztosan álmodik vagy képzelődik. De hamar belátta, hogy nem. Ahogyan egyre közelebb értek az épülethez,annál jobban kezdte felfogni, hogy ez tényleg a valóság. Mikor pedig Hagrid rámosolygott, akkor már biztos volt benne, hogy mindez nem a fantáziájának a szüleménye.

-Most mi lesz?-kérdezte suttogva önmagától.Meglepetésére válaszoltak neki.

-A beosztás. Most kiderül, hogy hogyan dönt asüveg-mondta Piton, de nem tudhatta, hogy Lily nem erre a válaszra gondolt.

Csak siklottak a vízen, a csónakokat-mivel el voltak varázsolva-nem kellett evezni. Lily nem tudta hány óra telhetettel, mióta elhagyták a King's Crossot, de már besötétedett.Érezte, hogy egyre éhesebb. Korgó gyomrát viszont elnyomta a rettegés. Nagyon izgult és nem úgy, mint a mellette ülő Piton aki tátott szájjal vigyorgott.

A Roxfort már világosan kirajzolódott a félhomályban és az ablakaiból kiszűrődő fények még gyönyörűbbé tették a képet. Lily erőt vett magán.

Minden rendben lesz-ismételte gondolatban.

Egy sziklabarlang felé úsztak.
-Fejekre vigyázni-kiáltotta hátra a vadőr, de csak neki kellett lehajtania, mivel olyan magas volt, hogy így is majdnem lehorzsolta a vállát. A csónakok sorban, finoman nekiütköztek a partnak és a diákok kiszálltak. Felcsimpaszkodtak az egyik ösvényen és Hagrid vezetésével bementek egy kapun.

-Ezt a bejáratot külön az elsőéveseknek készítették-magyarázta Piton.-A főkapun a többiek mennek be.

Lily bólintott. Mikor átlépték a küszöböt egy folyosóra értek. A falak egyszerűek voltak és néhol festmények lógtak rajtuk. Körülöttük halk sugdolózás ment, de ő csak csendben nézett körbe, ahogy sétáltak. Az egyik képre pillantva hirtelen nagyon megijedt. Ugyanis a festett nő megmozdult.

-Mitől félsz, kicsike?-kérdezte pimaszul. Lily először meg sem tudott szólalni majd Piton felé fordult.

-Az a kép... megszólalt-dadogta, és a nőre mutatott.Piton odanézett és elmosolyodott.

-Elfelejtettem mondani, hogy a festmények mozognak és beszélnek. Hiszen nálatok csak azok az unalmas mugliképek vannak. Hahh-mondta, miközben tovább sétáltak. A folyosó végén egy újabb kapun kellett belépniük. Mikor Hagrid kinyitotta a nehéz ajtót az elsőévesek nyomban megtorpantak.
Egy magas,smaragdzöld taláros és hegyes süveget viselő nőt láttak maguk előtt. Barna haját szorosan kontyba fogta és merev arckifejezéséből tudták, hogy nála nem szabad kihúzni a gyufát.Viszont nem tudta elrejteni mosolyát, ami arról tanúskodott, hogy örül az új kisdiákoknak.