Love Paint [[Hungarian Nu'est ff.]]

1. rész - A népszerű emberek nem mindig gonoszak

Panaszkodhatnék az életemre, hogy mennyire rossz, de nem látom értelmét. Nem csak azért, mert nincs is így, hanem azért sem, mert nem akarok beállni a rengeteg önsajnáltató tini mellé, akiknek semmi komolyabb lelki baja nincsen, csak tragédiaként élik meg a kéthetes párkapcsolatuk végét. Nem akarok ilyen ember lenni.
Pedig nem mondhatom, hogy nekem nincsenek problémáim. A szüleim naphosszakat dolgoznak, ráadásul apa külföldön, így csak kéthetente egyszer látom. Mindig egyedül vagyok itthon, sosincs, aki megkérdezné, hogy "mi volt a suliban?". Még testvérem sincsen, hogy ne tátongjon egész nap üresen a lakás. Más szóval: magányos vagyok. Ez alatt nem azt értem, hogy nincsenek barátaim, mert vannak és imádom őket, de ők nem pótolhatják a szülői gondoskodást. Ennek ellenére sosem tettem egy rossz megjegyzést sem rájuk.

A napjaim sosem telnek ugyanúgy, nem tudom, hogy ezt a népszerűségemnek, vagy magamnak köszönhetem-e. Kezdjük azzal, hogy a barátaim egyike sem otthonülő személyiség, így biztos, hogy valamelyikőjük elrángat valahová. Ha ez nem történik meg, tuti valaki randira hív, én meg vagyok olyan hülye, hogy nem tudok nemet mondani.
- Már megint telepakoltad az iratgyűjtőd és csodálkozol, hogy nem találsz benne semmit - ingatja a fejét barátnőm, Ceara.
Nem figyelek oda rá, továbbra is egy üres lapot keresek a következő rajzóránkra. Mindketten grafika szakon vagyunk, harmadévesek egy kisvárosi gimiben, Angliában.
- Eryn, figyelsz te rám?! - bök oldalba, mire összerándulok.
- Igen-igen, bocsánat - nyöszörgöm és visszaigazítom hosszú, szőke hajam a helyére.
- Hanyadik rajzod ez róla? - emel fel egy lapot, mire olyan sebességgel kapom ki a kezéből, hogy egy gyorsvonat megirigyelne.

- Mi tudom én, nem is érdekel, csak ne mutogasd már mindenkinek! - dugom vissza a mappa legmélyére a rajzot.
- Mi olyan jó ebben a srácban? - értetlenkedik, miközben az asztalomra könyököl és teljesen megfordítja a székét. Előttem ül.
- Semmi. Nem is ismerem. Csak jó rajzalany - fordítom el a fejemet.
- Aha, persze. Figyelj - kezd magyarázni. - te népszerű vagy. Ő meg nem. Határozottan nem. Sőt...
- Ne részletezd - hessegetem el a témát.
Csak fintorog egyet és tovább piszkál értelmetlen hülyeségekkel, míg az óra kezdetére várunk. A suliban a napjaink többsége ugyanúgy telik. Unalmas dolgokról beszélgetünk, miközben várjuk az első órát. Szünetekben tantermet váltunk és ejtünk néhány szót a barátokkal, ismerősökkel. Ebédidőben a menzánál elfoglaljuk a legjobb asztalt, mivel az minket illet.

Nem szeretek népszerű lenni. Túl sokat várnak tőlem.

- Ez a vacak túl sós! - piszkálja az ételt a tányérjában JongHyun, azaz JR.

Ő tipikusan a legnépszerűbb srác a suliban, anélkül, hogy bármit tett volna érte. Egyszerűen csak létezik és jól néz ki. Ráadásként még kedves és visszafogott is. Hát nem tökéletes?
- Te rendelted ezt, viseld el - röhög DongHo, avagy Baekho.
A másik véglet. Népszerű, de okkal. Ő a kosárlabdacsapat kapitánya a lányok oda- meg vissza vannak érte. Úgyszint kedves és törődő. Micsoda tökély.
- Húúúúgiiiii - borul a nyakamba a unokabátyám, mire jóformán szívrohamot kapok.

- Szállj. Le. Rólam. De sürgősen! - rivallok rá, majd fellélegzek. - Majdnem meghaltam az ijedtségtől! - fújtatok.

- Ne haragudj - nevetgél.

Aron anyu testvérének a fia. Ha nem járnánk egy suliba, még akkor is zaklatna, tekintve, hogy se nekem, se neki nincsenek testvérei.
- Életem! - ugrik fel a helyéről Ceara.
MinHyun, a barátja, nevetve lép oda hozzá és szorosan megöleli.
- Ha megint enyelegni kezdenek elhányom magam - masszírozza az orrnyergét JR.
- Valami olyasmi - bólintok beleegyezően.
Ceara és Minhyun a gimink egyik legnépszerűbb párja, elvégre nem csak hogy jól néznek ki együtt, még úgy is viselkednek, mint a filmben a szerelmespárok. Undorítóan romantikusak.
A kis társaság már csak egy évig élvezheti felállását, hiszen Baekho, JR és Aron idén ballagnak. Én meg itt ragadok a szerelmesekkel.
- Hé - nézek JongHyunra. - Biztos le akarsz ballagni? Nem akarok itt maradni... Ezekkel - fintorgok oldalra nézve.