- A kurva életbe! A büdös, rohadt életbe! Mi a szarért jó ez? - sikítok.
Teljesen kiakadtam. Addig verem a fejem a falba, míg össze nem esek, aztán megrohamoznak az emlékek.
Anya.
Kicsi vagyok, talán 7 éves, hintázok egy játszótéren. Gyakran jártunk ide, anya szeretett itt lenni. Magas, dús lombkoronájú zöld fák, formára nyírt bokrok, friss levegő és kikapcsolódás. Én játszottam, ő pihent. Ez volt a mi szóban-ki-nem-mondott megállapodásunk. Én szép csöndben játszok, elfogalom magam, ő pedig nem foglalkozik velem. Mindig adott pénzt két gombóc fagyira, aztán leült egy padra, becsukta a szemét, és élvezte a napsütést. Gyönyörű volt.
Imádtam nézni, ahogy hosszú, szőke haja fénylik a ráeső napsugaraktól, karkötője megcsillan a napfényben.
Gyakran jártunk ide.
Mielőtt még anya összeomlott.
Apa.
Róla nincs sok emlékem, pont azért ilyen különleges ez számomra. A tizedik szülinapom, az utolsó, amit együtt ünnepeltünk, hárman. Egy születésnapom sem volt olyan "tipikus" boldogságmázas ünneplés, mint a filmekben, könyvekben, vagy reklámokban, de ez volt a legjobb. Vettünk három szelet sütit egy cukrászdában, majd a boldog születésnapot című dal hallgatása közben megettük őket. És ezen a napon ajándékot is kaptam.
Apa egy gyönyörű, fehérarany nyakláncot akasztott a nyakamba, és így szólt:
- Ez nap különleges, madárka! Az első kétjegyű szám az életedben! Boldog születésnapot, Dolora!
Aztán másnap meghalt.
Halii!
Hát, hosszú idő után új könyvvel jelentkezem, bár ez is inkább szomorú hangulatú lesz, akárcsak az eddigiek, ismertek már! 😂😂
Remélem tetszeni fog, ha igen, nyomj egy vote-ot, ha nem, akkor pedig szívesen meghallgatom a véleményed kommentben! 😉😊
❤
