Without Hope ➳ h.s. (hungarian) [SZÜNETEL]

4. rész - Déjá Vu

Ajánlott zene: Daddy Yankee – Limbo

Hazafele, amint töprengtem, valamiért Lukera terelődtek a gondolataim. Sajnos egy olyan srácnál, mint Ő, annyi esélyem sincs, mint egy döglött madárnak. Ő..ő olyan különleges, mert piszkosul jól néz ki, jellegzetes barna haj és szem, jó a stílusa, de a legszebb benne az, ami belül lakozik. Hiába néz ki jól, Ő ezt nem tudja magáról, pedig sok lány olvadozik utána, köztük én is. Nem ítél el senkit elsőre, mindenkivel kedves, és nem hiszi magáról, hogy Ő teremtette a spanyol viaszt.

Gondolatsoromat megzavarta, hogy majdnem elhaladtam a saját házunk mellett. Odabaktattam az ajtónk elé, előszedtem a kulcsomat, majd finoman a zárba helyeztem azt. A házunk tengett az ürességtől, a szüleim késő estig dolgoztak, tesóm pedig a barátaival elment egy két napos kirándulásra. Végül is, aki 23, az megteheti.

Elkezdtem a szokásos napi rutinom: Lepakolás, kézmosás, átöltözés, ebédelés, relaxáció. Elkezdtem hallgatni a kedvenc Ariana Grande számaimat, miközben felléptem Twitterre. Oh my god. Több, mint ezren bekövettek! Valószínű amiért bekövetett Louis. Még mindig hihetetlen. Honnét..vagy miért..miért követett be?! Csak egy egyszerű directioner lány vagyok rémunalmas bejegyzésekkel. Emellett jöttek még privát üzenetek is, miszerint „Azta de mázlista vagy!" „Milyen érzés, hogy a kedvenced látja a poszjaidat?" és a többi. Kissé lelkileg megterhelő, hogy bármit osztok meg a nagyvilággal, azt Ő is látja. Mondanám én, hogy nem nagy dolog, mert Ő is ember, de hazudnék magamnak, mert igenis NAGY dolog!

Tyűha, Kimberli, nyugodj le, saját magadat izgatod fel a hülyeségeddel. Ahogy végignéztem az üzenetek, sajnos vagy nem sajnos, de irigységre utaló megjegyzések is eljutottak hozzám. Erre példa a „Rohadj meg te cs***i", meg a „Most tuti nagynak érzed magad" bla-bla-bla. Néhány kedves levélre válaszoltam, majd nekikezdtem a házi feladatnak.

A kedves történelem házi feladatom írásának közepette csengőszót hallatott a fülem. Remélem nem ilyen kis tíz évesek szórakoznak, mint a múltkor.

Lefele már szó szerint ráfeküdt az illető a csengőre.

- Megyek már! - ezek a mai emberek, olyan türelmetlenek.

Amint kitártam az ajtót, egy túlságosan is ismerős arc tárult szemeim elé.

- Kimiiiiiii!

- Timy, te mit keresel itt? És miért vagy ilyen hiperaktív?

- Mostanában kevés időt töltünk együtt, RÁADÁSUL mivel követlek Twitteren , ezt te is tudod, láttam, hogy az egyik fiú bekövetett! Úgy örülök neked Kimmi – ölelt meg, miközben még mindig az ajtóban álltunk.

- Hah, aranyos vagy, de inkább fáradj beljebb.

- Ezer örömest, köszönöm – hajolt meg kissé. Tökre olyan, mintha szerepet váltottunk volna.

- Gyere, menjünk fel a szobámba.

Fent Timy lehuppant az ágyra, majd én is csatlakoztam, és elkezdtünk hangosan zenét hallgatni. A sor egy latin-spanyol dalon volt. Megrezzent a telefonom.

- Ez nem a tiéd? – kérdeztem a barátnőmtől, aki megrázta lágyan a fejét. – Ez a tiéd volt drágám.

Gondolom már megint egy Twitter üzenet, most már ki kéne kapcsolnom az értesítéseket. – Csak nem Lou írt? – kacsintott rám.

- Olyan vicces vagy, mint Erzsébet királynő választáskor – nyögtem ki ezt a mondatot, aminek abszolút semmi értelme nem volt.

Amikor feloldottam a telefonom, ezen a héten már a második szívroham kerülgetett. Nem akárki írt rám, hanem Lou!

- Úristen! – kiáltottam fel.

- Mi az??! – kérdezte pánikolva Tim.

- Te megjósolod a jövőt vagy mi? – emeltem kezemet a szívemhez.

- Mivan?! Miről be... - azt hiszem levágta. – L-lou írt RÁD??! – kezdett ordibálni.

- Shh, vannak még szomszédaink, ja meg a hallásom sem szeretném, ha romlana.

- Jó jó, de mutasd már!

„Szia! Te vagy az a vicces lány a szombati tali&hali talákozóról, nemde? :-) xx"

- Uram atyám! Írj már neki vissza!

- De mit?

- Találd ki, de gyorsan.

Egy pillanatra elgondolkodtam, majd áttértem gépre gyors, és megírtam az üzenetem. Elküldtem.

- Te hülye vagy?! – háborodott fel társam.

- Most mi van? Visszaírtam normálisan neki. – nem értem.

- Komolyan ezt írtad neki?

- Igen, és? – nem volt időm választ kapnom, mert egy másik választ kaptam az újdonsült csevegőpartneremtől.

„Szia! Igen, hogy ott voltam, de nem hinném, hogy vicces lennék :D"

„De, kedvesem, az vagy. Van kedved valamikor találkozni? xx"

- Timy, te ezt elhiszed?! Louis találkozni akar velem!!! – kezdek őrült lenni. Jézusom, segíts meg.

Persze igent mondtam. Ki ne mondott volna? Timy kisegített egy ideig a válaszokban, de hamar haza kellett mennie. Én folytattam a beszélgetést Louval, kis-kis megszakítással. Már éjfélt jelzett az óra, amikor lépteket hallottam a lépcső felől. Gyors bedugtam a telefonom a párnám alá és úgy tettem, mint aki alszik. Pontosan nem tudom, melyik szülőm nyitott be, hogy leellenőrizzen, de amint kiment elővettem a telefonom. Szerettem volna Loutól már korábban is elbúcsúzni, egyszerűen nem ment. Nagyon aranyos és vicces, pont olyan, amilyennek megismerhettük a képernyőn keresztül. Megbeszéltük, hogy szombaton találkozunk egy parkban, majd jó éjszakát kívánva egymásnak mély álomba merültem.

4. rész vége