In love with Spencer Reid

21.

- Tiszta - kiáltotta Dave a konyhából.

- Tiszta - kiabáltam én is, miután benéztem a fürdőbe és a hálóba.

- Jézusom... Srácok, ide! - hallottuk meg Jennifer hangját valahonnan a lakás hátuljából.

Odaérve egy kamraszerű helyiség nyitott ajtaját láttuk, odabent pedig egy csont és bőr lányt, aki zokogva bújt JJ ölébe. A bűz elég erős volt, jó pár napja be lehetett ide zárva.

- Nincs semmi baj. Gyere, menjünk ki innen - suttogta JJ. - Tudsz járni? Úgy, ez az - biztatta Lizzie-t, ahogy az óvatosan felállt a földről.  - Minden rendbe fog jönni - beszélt hozzá továbbra is társam.

- Van itt valaki más is, őt megtalálták már? - kapta fel a fejét Phelps.

- Igen, tudjuk. Nem kell félned, meg fogjuk találni, aki bántott - ígérte neki Jennifer. Rossi időközben elment, hogy értesítse a többieket.

- Nem, nem, nem - tiltakozott hisztérikusan Lizzie. - Egy lány. Levitte a pincébe, hallottam, ahogy sikít!

Az utolsó szavak már könnyek kíséretében hagyták el az összetört fiatal ajkát. Izmaim megmerevedtek, kivert a hideg veríték. Elnéztünk valamit, vagy...

JJ szemébe néztem, aki bólintott. Sarkon fordultam, és kirohantam az udvarra, hogy megkeressem a pincelejáratot. Közben Hotch és Derek kijöttek a fészerből.

- Van itt még egy lány - kiáltottam nekik. - A pincében. - Nem tettem hozzá, hogy valószínűleg Dakota az.

- Oda indultunk, láttam a lejáratot - felelt döbbenten Morgan.

A ház másik felére vezetett minket. Mindhárman élesítettük a fegyverünket. Aaron elszámolt háromig, aztán felrántotta a vasajtót. Ő ment előre, én utána, Morgan fedezett.

A helyiségben tökéletes volt a világítás, de bár ne lett volna. Amikor megláttam Dakotát egy fémasztalon feküdve, ahogy a saját vére beborítja, és csordogál a padlóra, minden más eltűnt a környezetemből. Hotchner kiáltása, valamint fegyverének dördülése is csak távoli zajként jutott a fülembe.

Amint elterült a földön a szörnyeteg, odarohantam barátnőmhöz. A pulzusát alig éreztem, keze jéghideg volt, arca fehér, mint a fal. A hasán lévő számtalan sebből bugyogott a vér. Rátettem volna a tenyerem, hogy elállítsam, vagy legalább megakadályozzam, hogy elvérezzen, de nem akartam még nagyobb kárt tenni benne. A rémülettől minden végtagom eszeveszetten remegett.

- Tarts ki - suttogtam az eszméletlen lánynak. Szorítottam a kezét, simogattam a haját. - Ne hagyj itt, Dakota, kérlek...

Mikor a mentők végre-valahára megérkeztek, nagyon nehezen tudtam lefejteni az ujjaimat barátnőm kezéről. Féltem, hogy ha ismét elengedem, már sosem látom viszont. Sokáig néztem a mentőautó után, majd lassan ballagtam vissza a házba, igyekezve normalizálni a légzésem.

- Valami nincs rendben - futottam bele a szemöldökét ráncoló Morganbe.

- Mi az? - kérdeztem fáradtan.

- A csávó, akit a pincében lelőttünk, nem Lacey. Őt az előbb találtuk meg az egyik szekrényben ájultan, bekötött szájjal.

*

Elöntötte a tömény düh. Miért nem halt meg? A mentőknek fehér lepel alatt kellett volna kihozniuk, nem pedig oxigénmaszkban.

Jellemző. Az elejétől kezdve ott motoszkált benne, hogy neki kellett volna megcsinálnia az egész felhajtást. Még jó, hogy a tag Anthony ismerőse volt, egy centjébe sem került.