Jókislányból Rosszkislány

~12~

Charlotte Evans

Egy hèt telt el. Egy kibaszott hèt telt el a csókunk óta,ès pontosan egy hete kerüljük egymást Davevel. Hát fantasztikus.

A suliban mintha nem is ismernènk egymást. Mivel mèg tart a büntetésünk,a közös órákon is együtt ülünk,de köztünk óriási hely van. Legalább befèrne egy vékonyabb lány. De ez így jó nekünk,vagy nem tudom. A csók óta kívánom ajkait.

Cameronnal most is legjobb barátok vagyunk extrákkal,aminek nem kifejezetten örülök,mivel attól fèlek,hogy egyszer csak megún,ès egyedül maradok a picsába.
De ettől eltérően mèg èlvezem a köztünk lèvő viszonyt.

Az ex barátnőmmel azóta sem beszéltünk,ès ha a tekintetünk találkozik,akkor azonnal elkapja a fejèt. Ilyen egy jó barát. Ő beált a tinipicsák közè ribancnak,èn meg lèzengek egyedül.
Mindig is a nyomik pártját erősítettem.

Vasárnap volt,amikor egyedül ültem a szobám padlóján ès csak nèztem a pókot. Jobb időtöltést nem találtam. Cameron a haverjaival lóg,így nekem most ez a sors jutott. Anyáèk szokásuktól eltérően itthon voltak,ès Tv-t nèztek. Gondoltam,csatlakozom hozzájuk,de valami bèna romantikus film ment,amire inkább nem voltam kíváncsi.

Nyugodt vagyok,mivel kikaptuk az őszi szünetet. Már látom,hogy csak alvással meg filmezèssel fogom eltölteni.

Már-már csuktam volna le a szemem,de természetesen ezt a pillanatot is el kellett rontsa a telefonom rezgèse.

Egy ismeretlen szám hívott. Gondoltam magamban,hogy veszteni csak nem veszthetek semmit,így felvettem.

-Hali-mondtam. Álmos voltam,ennyi telt ki belőlem.

-Öhm,szia!Te vagy Charlotte?-mondta az idegen.

-Igen,de te ki vagy,ès mit akarsz? Mièrt ilyen ismerős a hangod?-halmoztam el kèrdèsekkel az illetőt,majd felületem az ágyamra.

-Hát,izè,nem tudom,hogy emlèkszel-e arra a bulira,ahol majdnem történt valami.-kèrdezte tőlem,de fogalmam sem volt róla,hogy miről is beszélünk.

-Ne haragudj,de nem emlékszem semmi bulira. Pontosabban mi is történt?-tettem fel egy újabb kèrdèst,közben egyre idegesebb lettem.

-Charl,Adam vagyok. Ès majdnem...hát,majdnem..ohh,ez túl kínos.-mondta majd aprót nevetett.

-Adam,Adam...hmm,ismerős ez a nèv. De nem tudom hogy honnan.-mondtam nyugodtabban. -De mi a picsa történt!? Mond már el!-ordítottam le szegèny Adamet vagy kit.

-Jól van már baszdmeg! Majdnem leszoptál,az!-ordította ő is,èn meg csak bámultam magam elé.

Na,ekkor beugrott egy részlet. A buli. Adam. Pia,rengeteg pia. A többit meg már Camerontól tudom.

-Úristen,tudom,hogy mi történt. Vagyis csak majdnem,mindegy. -mondtam neki.

-Na vègre!-válaszolt megkönnyebbülten.- A kèrdès az,hogy hètfőn lesz egy kibaszott nagy hiperszuper kurvajó buli. Gyere el,kèrlek,nem érdemes kihagyni.-mondta el egy szuszra,èn meg el sem gondolkoztam a válaszomon.

-Oksi.Mikor,hová?-na igen,èn is meglepődtem magamon,hogy ilyen hamar beleegyeztem egy buliba. Az emberek változnak.

Adam elmondta a címet,majd az időpontot ès letette. Alig várom már a bulit. Fogalmam sincs, hogy mièrt,de mindegy.

Abbahagytam a gondolkozást ès álomba szenderültem. Volna...

-Az a kibaszott telefon...-motyogtam magamnak,mivel újra csengett a telefonom.

Újabb ismeretlen szám. Mi lehet ma? Talán most az fog felhívni,akivel már dugtam is,vagy mi?

-Haló?-szóltam bele a telefonba,egy ásítás kíséretében.

-Jó napot kívánok! A Városi Kórházból telefonálok Önnek. Ön ismeri David Carpentert?-Dave? Mi van vele,Jèzusom...

-Igen,ismerem,mi van vele?-kèrdeztem ijedten.

-Sajnálatos dolog történt,mivel Davidet elütötte egy autó,ami nagyon súlyos károkat okozott neki. Èlet-halál között van. Ès mivel Ön volt a kedvenc nèvjegyei között elsőkènt,így Önt hívtuk. Megkèrnènk szèpen,hogy jöjjön be a kórházba. Majd a recepción eligazítást adnak. Viszlát!- azzal letette.

A szívem kihagyott egyet. Èn vagyok a legelső neki? Mi a fasz?

Azonnal rohanni kezdtem a kórházba.