A Róka átka {Bejezett}

17.

Aysa
    Csendben húzom be magam után az ajtót. Nem akarom, hogy Tadeusz felébredjen.
    A ház előtt mélyen magamba szívom a csípős, ugyanakkor friss hajnali levegőt. Az erdő állatai is még csak most kezdenek felébredni. Vadlibák húznak el a fejem fölött, magasan az égen. Hangjuk panaszosan kiállt mindenfelé.
   Most először elmosolyodom, és felemelem a karjaimat, majd lassan körbe fordulok. Közben érzem, ahogy felveszem Kirito alakját, mire elhallgatnak a fenyőfákon álmosan éneklő madarak.
    Jóleső borzongás fut végig a bundámon. Beleszimatolok az erdő átható jellegzetes levegőjébe. A madarak némán gubbasztanak a helyükön, mégis tudom, hogy hol vannak pontosan. Hallom az összes élőlénynek a ritmikus szívverését. A leghangosabb, és legszebb mégis a házban alvó Tadeuszé.
    Futásnak eredek. A mancsaim alatt finoman roppannak a tűlevelek minden egyes lépésnél. Számtalan farkam mögöttem úszik a levegőben. Izmaim még gyorsabb tempóért kiáltanak, aminek eleget is teszek. Még gyorsabban nyargalok a hajnali erdőben.
    Körülöttem ijedten rebbenek fel a fákról a madarak. Még a futás ellenére is meg tudom állapítani, hogy milyen fajtájúak. Hagyom, had repüljenek. Sokkal nagyobb prédára vadászok most.
    Ahogy az eddig követett szag forrásának közelébe érek, lelassítok. Az állat mit sem sejtve legelészik. A másodperc törtrésze alatt vetem rá magamat. A büszke szarvas még az utolsó pillanatban fájdalmasan felbőg, mielőtt elernyedne végleg a borotvaéles fogaim között.
    Vérének fémes ízére összerándul a gyomrom. Megrázom a fejemet, és elkezdem a szarvast visszafelé húzni. Az út most sokkal hosszabb, és ha lehetséges, akkor még némább.
   Ahogy a földön húzom a szarvast, hatalmas agancsa rendre beleakad a bundába. Mikor már sokadjára szabadítom ki magamat, hangosan felmordulok, és egy egyszerű mozdulattal leharapom az agancsát.
   Keserű íz tölti meg a számat, mire szinte köpködni kezdek.
    Mikor valamelyest kiűzőm az ízt a számból, újra vonszolni kezdem a tetemet. Már jócskán felkel a Nap, mire visszaérek a szarvassal a faházhoz. Visszaváltozom.
     Összeráncolom a homlokomat, ahogy az előttem fekvő halott testre teszem a kezemet. A rövid, ugyanakkor selymes szőr simogatja a kezemet. Meg kellene nyúznom valahogy, de nem tudom, hol is kezdjem.
    Hirtelen meleg kezek simulnak a derekamra, és betölti Tadeusz illata az elmémet.
-Hagyd, majd megcsinálom én-súgja a fülembe, amitől megborzongok. Felé fordítom a fejemet, mire halkan felnevet.
-De még nem gyógyultál meg...-kezdek bele bizonytalanul. A fiú erre az arcomra rakja a kezét.
-Jól vagyok. És különben is, jót tesz egy kis mozgás.
    Kelletlenül bólintok, és félrelépek. Zavartan álldogálok a ház ajtajánál egész végig, amíg Tadeusz megnyúzza, és feldarabolja a szarvast. A vér súlyos szaga tölti meg a levegőt, amitől émelyegni kezdek.
    Otthagyom Tadeuszt, és berohanok a házba. Ahogy elérem a fürdőszobát, kiadom magamból a gyomrom kevéske tartalmát is. Azonban még így is görcsösen szorul össze a nyomrom.
-Jól vagy?-kérdi mögűlem egy bizonytalan hang. Erőtlenül rázom meg a fejemet, mire újra öklendezni kezdek.
    Tadeusz meleg keze simul a hátamra, és megnyugtatóan simogatni kezd. Lassan abbamarad a görcsös rángásai a gyomromnak. Reszketve, és üresen ülök le a hideg csempére, mire a fiú szinte azonnal átölel. Óvatosan neki dűlök.
-Jobban vagy már Aysa?-kérdi hallkan. Lehunyom a szemeimet, majd bólintok.
    Hallom, ahogy a fiú megkönnyebbülten kifújja a levegőt. Halványan, elmosolyodom. Jólesik ez a törődés.
-Hozok neked vizet-mondja, majd feláll, és otthagy a fürdőszobába.
    Egyedül maradok, mire rossz érzésem támad. Hogy Tadeusz itt hagyott... Lehet sohasem tér már vissza, mert meggondolta magát, és mégis gyűlöl...
    A kezembe temetem az arcom ahogy megindulnak a könnyeim. Próbálom visszatartani a sírást, de nem megy. Mindenki elárul...
-Igyál Aysa-érinti meg a kezemet hirtelen Tadeusz. Felemelem a fejemet, és szélesen elmosolyodom.
-Nem hagytál itt?-kérdem reménnyel a hangomban.-Azt hittem örökre itt hagysz...
-Miért hagytalak volna itt?-Tadeusz hangjában zavartság bujkál. Én is összezavarodok erre.-Mondtam, hogy csak vizet hozok neked.
-Köszönöm...-elveszem tőle a poharat, és kiiszom belőle a tartalmát.-Még mindig nem igazán érzem jól magamat. Lefekszem egy kicsit aludni.
   Elindulok a szoba felé, de Tadeusz megfogja a kezemet, és magához ránt.
-Minden rendben Aysa? Olyan furcsán viselkedsz.-A fiú mellkasának döntöm a fejemet, és mélyen magamba szívom az illatot. Csak ezután válaszolok.
-Nem tudom. Furcsán is érzem magam.
    Ezzel le is írtam az egész állapotomat. Elengedem Tadeuszt, és kisétálok a szobába, és lefekszem arra az ágyra, amin a fiú feküdt több mint két hétig. Összegömbölyödöm, mire szinte rögtön elnyom az álom.