9.rész

1.6K 77 0
                                    

A koncert eszméletlenül jó volt. A twitter-kérdéseknél számtalan hülye kérdés elhangzott. Például: „Milyen méretű boxert viseltek? " Vagy: „Harry, adsz egy hajszálat a hajadból?"

Erre természetesen hangos röhögés volt a válasz, és a fiú azt válaszolta, hogy „Nem, mert nem tépkedi a haját.„ Szokás szerint a kérdést mindeninek megköszönték, és kiderült a mögöttem lévő lány írta a hajas kérdést. Hátrafordultam és ezt mondtam neki:

- Szia, várj meg koncert után itt! Ne menj sehova és szerzek neked Harry hajszálat. Remélem, sokszorosítod belőle Harry-t!

- Köszi, de te honnan fogsz tudni nekem szerezni? Rajongó nem mehet be oda! –kérdezte a lány. Ajjaj, most mit mondjak neki?

- Bízd csak rám!-mondtam, aztán visszafordultam a színpad felé. Harry értetlenül nézett rám, én meg gonoszan elvigyorodtam és észbe kapva kezei közé fogta a haját.

Niall a koncert alatt többször is rám nézett. A következő dal a Something Great volt. Ezt a dalt egész végig a szemembe nézve énekelt. Én is Őt néztem. A dal végénél megköszönte a rajongóknak, hogy támogatják Őket. A koncert után a fiúk lementek a színpadról, én meg utánuk mentem.

- Szia, Harry!- köszöntem Göndörkének!- Úristen! Nagyon jó volt a koncert! –mondtam, mire elmosolyodott. Hirtelen valaki szólt neki, én meg kihasználva, hogy nem figyel kitéptem egy hajszálat hajából. Sajnos több lett, mint egy, így felkiáltott. Egy bocsi kiáltás után, visszafutottam a színpad elé, és a lány kezébe nyomtam a zsákmányt. Ő sikítva megköszönte és elment.

A hazafelé úton Harry már nem volt mérges rám. Igaz, mindig azt kérdezgeti, hogy biztos nem –e kopasz azon a helyen, de mindig meggyőzzük róla, hogy nem.

Hazaérve mentem volna be a szobámba, de Niall utánam szólt.

- Igen? –kérdeztem.

- Beszélhetünk?

- Igen- sóhajtottam. Bementünk a szobámba, leültem az ágyamra, Ő meg egy székre. Pár percig csen volt aztán én kezdtem bele.

- Figyelj, ha megint csak szidni szeretnél, és elmondani mennyire utálsz be is fejezhetjük a beszélgetést, mivel tisztában vagyok ezzel! Nem kell újra és újra a fejemhez vágni! Azt, ami a koncert előtt történt meg jó lenne, ha elfelejtenék, mert nagyon nem szeretem, ha szórakoznak velem!-mondtam neki egyre hangosabban. Ő kikerekedett szemekkel nézett rám. Szólásra nyitotta a száját, de végül becsukta. Még mindig meglepetten felállt az ágyról és kiment. Ezután csak egy nagy ajtócsapódást hallottam lentről, majd csend lett.

Pár perc múlva lementem a fiúkhoz. Josh a kanapén ült és épp valami videojátékon játszott. Odamentem hozzá, adtam egy puszit fejére, ezzel kizökkentetve őt a játékból. Melléültem és már nem játszott tovább.

- Na, mi volt? –kérdezte.

- Csak, megmondtam neki, hogy velem ne szórakozzon, és ha megint csak piszkálna, akkor el is mehet. –mondtam neki, mire furán nézett rám. – De már meg is bántam. Félek haragszik rám. Bocsánatot kell kérnem tőle. De mi van, ha nem hallgat meg? –folytattam tovább.

- Tudod, Niall tipikusan az a típus, aki hamar megsértődik. Azt tudni kell viszont, hamar megbocsát embereknek. Szerintem neked is megfog. – mondta bátyám, mire elmosolyodtam.

Órák teltek el Niall távozása óta. Már nagyon aggódom érte. Félek, nehogy valami hülyeséget csináljon. Én a kanapén ülök és várom, mikor toppan be. Nyílik az ajtó. A fiú körvonala kirajzolódik. Ő az! Ő jött meg! Halkan becsukta az ajtót. Szerintem azt hitte már mindenki alszik. Fél 12 lévén nem is csodálom. Nem tűnt részegnek, ami jó hír.

- Szia! –köszöntem neki, mire ugrott egy nagyot.

- Holly, te meg mit keresel itt? Miért nem alszol? –kérdezte és leült mellém. Nyugodtnak tűnt.

- Niall, én bocsánatot szeretnék kérni. Bunkó voltam. Nagyon. –mondtam és fejemet lehajtottam.

- Semmi baj! Tudom, hogy megérdemeltem. Igazából meglepődtem, mikor a fejemhez vágtad a dolgokat, de így legalább jobban megismertelek-mondta azzal a gyönyörű mosolyával Elmosolyodtam. Nem haragszik rám!

*Niall szemszöge*

Bejöttem az ajtón, és Hol a frászt hozta rám. Nem értettem, miért nem alszik, hiszen már elég késő van. Az igazság, amit még délután mondott eléggé fájt. Tudtam, hogy nem vagyok vele kedves, de azt nem, hogy ilyen rosszul viselte. Megérdemeltem a kitörését, az már biztos. Leültem mellé a kanapéra és bocsánatot kért. Megbocsátottam neki, mivel, mint mondtam, megérdemeltem. Ezután kínos csönd következett. Nem tudtunk megszólalni. nem tudtuk, mit mondjunk. Hirtelen megszólalt:

- Niall be kell neked valljak valamit!

Alive ( Niall Horan FF)जहाँ कहानियाँ रहती हैं। अभी खोजें