6.

2.2K 129 10
                                    

Reggel felkeltem Cameron mellett.Nagyon mélyen aludt.Nem akartam felkelteni.Lehet meg szerettem.

Kivergődtem mellőle és a ruháim kezdtem keresni.Sehol sem voltak a tegnapiak.Elkezdtem hangosan szitkozódni.Kiment a fejemből,hogy Dallas ott szuszog abban a szobában ahol éppen hisztizek.

Egy ideig még puffogtam,de éreztem ahogy valaki mögém áll.

-Baj van?-kérdezte nyugodtan.Sosem láttam még ilyen nyugodtnak.

-Nem találom a ruháim.-fordultam felé és lebiggyesztettem az alsó ajkam.

-Így az egyik nagy pólómban és a fehérneműdben sokkal gyönyörűbb vagy.-nézett rám perverzen és minden egyes porcikámon végig vezette őzike szemeit.

Elpirultam.Ennyire még sosem.

-De Cameron én haza akarok menni.-forgattam a szemeim.

-Én meg nem akarom,hogy haza menj ezért kimostam a ruháid,így várnod kell amíg megszáradnak.-harapott a szájába.

-Habár csak 300 métert kell sétálnom...-néztem rá.-Haza megyek.-indultam le az emeletről.Nem ellenkezett.Valamiért nagyon nyugodt.

Ő végig követett.Nem értem,hogy miért legelteti a szemeit rajtam.

Megálltunk az ajtóban és csak néztünk egymást.

-Én akkor megyek szia.-mosolyogtam rá.

-Szia.-mielőtt elfordultam megfogta a csuklóm és egy puszit adott az arcomra.Magához húzott és megölelt.

Magamba szippantottam azt az illatot.A fahéj és a kakaó keveréke eszméletlen volt rajta.Még tökéletesebbé tette.

Amikor elindultam az ajtóból integetett.

Sosem volt ilyen.De tetszett,hogy ilyen volt

Hazaértem és Storm várt.

-Jól vagy?-nézett rám aggódóan.

-Aha.-mosolyogtam rá.

-Hol voltál?-húzta fel a szemöldökét.

-Camnél.-mosolyogtam és akaratom ellenére belepirultam.

-Most gondolhatok rosszra?-nevetett fel.

-Nem,dehogy.-ütöttem a vállába

-Amúgy.-mosolygott önelégülten.

-Hm?-néztem rá furán.Tudtam,hogy valami hülyeséget fog mondani.

-Tudtam,hogy bejön neked.-kacsintott.

-Hátöhhm.-vörösödtem el újra.Zavarba hozott ezzel a kérdésével.

-Szóval igen.-jelentette ki és bement a konyhába.

Lefeküdtem a kanapéra és már csengetett is valaki.2 perc volt mire felálltam de valaki egyfolytában nyomkodta a gombot.Mi van ez rá feküdt a csengőre?

Kinyitottam az ajtót és Blake volt az.Egyből megölelt.

-Szia.-mosolygott a hajamba.

-Tegnap mi ütött a legjobb barátomba?Képzeld elrontott Camnál egy jó pillanatot.-célozgattam rá,hogy leessen neki a tantusz a tegnapi rossz időzítéséről.

-Gyere el sétálni és meséld el.-

Elindultunk lefele a főtérre.Közben elmondtam neki mindent.

-Szerintem te magadba bolondítottad a híres Cameron Dallast.-mosolygott.-És neked bejön?-

-Nagyon.-sóhajtottam.-De szerintem utál engem.

-Akit utálsz azt ölelgeted?-nevetett fel.-Ez hülyeség.Szeret téged és kész.-

-Blake hol van Shawn?-régen láttam és hiányzik a barátom..

-Azt mondta valami dolga van és 2 napra elment.De hiányzik.Ketten maradtunk Nashhel és tiszta üres a ház a bolond nélkül.-

Kezdtem fázni.

-Blake visszamegyünk?-mosolyogtam rá.

-Persze.

Elindultunk haza de egy kereszteződésnél elhagytuk egymást.Ő arra ment amerre lakik,és én is ezt tettem.

Amikor hazaértem beszélgetést hallottam Storm szobájából.

-De Cameron fogd fel Cara is érzi.-emelte fel egy kicsit a hangját.Lehet agyára ment már Cam.

-Tudod tegnap megláttam benne azt amit senkiben.Ő teljesen más.Elvarászolt.-nézett a földre.

-Egy szóval beleszerettél.-mosolyogtak össze.

Valami furát és kellemeset éreztem a mellkasomnál.Hirtelen eszembe jutott,hogy mi lesz ha észre vesznek.

Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra.

Hallottam,ahogy kinyílik az ajtó.Ránéztem ki az.Persze,hogy Ő volt.

-Szia.-

-Szia.-álltam fel hozzá.

-Te hallottad amit beszéltünk?-nézett rám szomorúan.

-Aha.-mosolyodtam el és magamhoz húztam.

Nem válaszolt csak erősen ölelt.Mintha soha többé nem engedne el.

Egy fejjel magasabb volt nálam,ezért felnéztem.

Harapdálta a száját.A kezeimet a vállára tettem.Nagy tenyereit a csípőmre helyezte és a szemembe nézett.

-Gyönyörű vagy.-mosolyodott el.

Elkezdett maga fele húzni.Fél centi sem volt köztünk.

Ajakink súrolták egymást és mélyen egymásba voltunk feledkezve.

Ajkaival rátapadt az enyémre.Mikor csörögni kezdett a telefonja...

Néztem,hogy mi az.Cameronnak könnyes lett a szeme.

-Cara gyere mennünk kell a kórházba.-szipogott.

Beültünk a kocsiba.

-Mit történt?-kezdtem ideges lenni

-Shawn....

I see your smileWhere stories live. Discover now