Kill Or Be Killed - Ölsz vagy megölnek (ÁTÍRÁS ALATT)

1. Fejezet - 2/1. - A kezdet

/Jade/

- Noah! Noah! – Kiabálom a testvérem nevét a sötétben. Megállíthatatlanul haladok előre a fák között és érzem, ahogyan a könnyek csípni kezdik a szememet, de nem engedek nekik. Megrázom a fejemet és úgy török előre akár csak egy golyó amit fegyverből lőttek.
- Jade! – Hallom meg a nevemet magam mögött. – Jade, állj meg! – Hallom meg Jamie hangját ismét majd elkapja a csuklómat, hogy megállítson.
- Hagyj! Meg kell találnom a bátyámat! – Kiáltok rá és közben kikapom a kezeiből a csuklómat és tovább megyek. – Noah!
- Jade! – Kiált rám Jamie majd hirtelen egy fához lök. Felszisszenek ugyan is a fa kérges oldala megsértette a hátamat. Jamie a szája elé emeli a mutatóujját mire én nehezen de magamba fojtottam a szavaimat. Jamie teljesen a fához nyomott az ő teste pedig majd 100%osan hozzám nyomódott mire a srác oldalra mutatott. – A kiabálásod idevonz minden járkálót. – Suttogta a fülembe. Lassan 2 órája járkálunk ebben az erdőben. Noah már rég meghallott volna minket ha itt lenne. Vége. És nekünk is végünk lesz ha ezt így folytatjuk. Mi mindent megtettünk azért... - Folytatta volna mire én a szavába vágtam.
- Nem! – Szólaltam meg elfojtott, dühös hangon. – Ez nem elég. Meg kell találnom!
- Jade! – Szólalt rám mikor vergődni kezdtem a karjaiba, hogy elengedjen. – Állj le! Meg ölsz minket is! – Mondta mire én hirtelen leálltam. Minket '"is". Azt gondolta, hogy Noah halott. És, hogy miattam az. Igaza van. Ha időben bezárom a kaput és nem ejtem el a lakat kulcsát akkor most meglenne Noah. Az én hibám ez az egész. De Noah nem halott. Érzem. Ismerem a bátyámat. Tudom, hogy túlélte.
- Hallgass! – Szóltam rá. – Lehet miattam van ez de Noah nem halott! – Mondtam majd ellöktem magamtól Jamiet majd a kezemben lévő késsel oldalra csaptam. A kés egy zombi fejébe mélyedt. A kezem véres volt. Kirántottam a járkáló fejéből a kést és lerogytam a fa tövében. Jamie elém guggolt és a térdeimen támaszkodott. Nem szólt semmit csak hagyta, hogy feldolgozzam a történteket. Igaza volt. Ha Noah itt lenne már meghallott volna minket.

2 órával korábban.

„ Sietnem kell. Egy másodperccel sem érhetek később a kapukhoz vagy nekünk befellegzett. Már csak pár méter van a kapukig mikor egy járkáló a látóterembe kerül és nekem veti magát. Egy kis ideig dulakodok vele míg végül sikerül fogást találnom rajta és a fejébe vágnom a késemet. A fertőzött teste az eddiginél is élettelenebbül vágódik a földhöz. Na jó talán ez a pár másodperc amit a zombira áldoztam nem lesz a végünk. Oda fogok érni a kapukhoz és lakatot verek rájuk. Minden zombit becsalt oda Jamie és Noah. Nekem csak be kell őket zárnom.
Odaértem a kapukhoz és bezártam az egyiket. Láncot kötötte rá ami nem kis zörgéssel járt. Láttam, ahogyan pár zombinak fel is keltette a figyelmét s lassan felém vánszorognak. Bőven bezárom a másik kaput is mire ide érnek. Persze nem gondoltam, hogy ennyit fogok balfaszkodni a lakatokkal. Ugyanis a lakatba amit feltettem nem találtam a megfelelő kulcsot és amikor meg találtam annyira a zombik közeledését figyeltem, hogy nem a lakat lyukba dugtam a kulcsot hanem mellé így a kulcs a földet érte. Át kellett nyúlnom a rácson, hogy elérjem a kulcsot persze eközben szebbnél szebb káromkodások hagyták el a számat. Végre sikerült bezárnom az első kaput és futottam át a másikhoz. Éppen, hogy rátekertem a láncot mikor vagy 10 járkáló esett neki a kapunak, hogy áttörjenek és belém mélyeszthessék a fogaikat. Nagyot üvöltöttem mikor a lánc leesett a kapuról és már csak két kézzel tartottam a két ajtós bejáratot.
- Noah! – Kiabáltam mikor megláttam a bátyámat. Noah lefagyva nézett vissza rám majd futni kezdett felém. Teljes erejével nekifutott a kapuknak ezzel kicsit megingatva a túloldalon lévő ellenségeinket.
- Vedd fel a láncot! – Kiabálta mire én a járkálókra néztem. Ketten alig bírtuk el. Ha én most lenyúlok a láncért biztosan áttörnek ugyanis 2x többen vannak már mint az előbb mikor csak én tartottam.
- Noah. – Hagyta el a számat egy bizonytalan keserves sóhaj.
- Csináld már Jade! – Mondta mire a kapunak támaszkodva lehajoltam a láncért. Befelé nyúlkáltam s közben a járkálók próbálták elkapni a kezemet. A lánc is vagy 1 méterre volt bent a zombik között. Hirtelen egy nagyobb hullám lökés jött hátulról előre a zombiktól. Még több csapódott hozzájuk. A kapu felőlem lévő része nagyot billent kifele és ettől seggre is estem magam alá gyűrve a bokámat. A bokámhoz kaptam de nem volt több időm ezzel foglalkozni. Noah a kapu után nyúlt és próbálta is visszatolni. Éppen, hogy ugrottam volna fel a segítségére mikor ő ellökte magát a kaputól és a hónom alá nyúlva felrántott. Kicsit sántítottam és, ahogyan talpra álltam úgy éreztem mintha a talpamba egy kést döfnének.
- Fuss! – Kiáltotta majd pár már a résen kimászó zombit fejbe döfött és ismét minden erejét beleadva a kapunak vágódott. – Szólj Jamienek! – Hirtelen nem tudtam mozdulni ugyanis pont most kérte tőlem, hogy hagyjam itt. Egyedül. Oké, hogy a bátyám erős. Erősebb mint bárki akit ismertem de az ő ereje is véges. De nem. Nem leszek a szófogadatlan picsa akinek 20x elkell mondani valamit mint a filmekben. Futni kezdtem, bízva a bátyámban. Az én bátyám és a hülye hirtelen jött ötletei. Felkaptam az úton hagyott táskánkat, tele fegyverrel és futottam Jamiet keresve. De nem kellett sokáig keresnem ugyan is a következő pillanatban szó szerint belé futottam. Lihegve elhadartam neki a történteket mire futni kezdtünk a kapuk felé. De a kanyarból kiérve csak annyit láttunk, hogy a kapu nyitva van és a zombik sorakoznak kifelé be az erdőbe. Rögtön futni kezdtünk arra amerre a zombik is mentek. Már van 1 órája kereshettük Noaht de sehol semmi. Jamie javasolta, hogy menjünk vissza a kapukhoz hátha találunk valamit és amúgy is veszélyes most az erdőben keresnünk Noaht amíg a zombik el nem vonulnak onnan. Visszatérve a kapukhoz megtaláltuk Noah karkötőjét, amit zsebre is vágtam és pár friss vérfoltot a talajon meg a rácson. Biztosan beleakadhatott és megsérült. A Nap lemenőben volt és meg kellett találnunk Noaht így keresni is kezdtük."