Húgom a Directioner /Befejezett/

Epilógus

-Ki az ágyból! Ma lesz az esküvőtök!-sétált be Roxy nagy hassal. Őt Harry követte, aki mindenhova követi barátnőjét, mert nővérkém már a hetedik hónapban jár, és a Fürtős képes már most agyonaggódni magát.

-Mindjárt megyünk. Kiviszitek a Törpikéket?-kérdezem tőlük, mert különben sose készülünk el.

-Persze. Gyertek!-nyújtotta feléjük kezeit Harry. A kicsik örömmel futottak Harry bácsihoz. Valamiért rájuk néha jobban hallgatnak, mint a saját szüleikre.

-Ideje felkelnünk.-simogattam meg Lou borostás arcát. Majd szólok neki, hogy ha ilyen hajléktalan kinézette marad, nem megyek hozzá feleségül. Nem mintha, nem állna neki ez is jól...Egy hirtelen mozdulattal fölém kerekedett. Apró puszikat szórt szét az arcomon, és a nyakamon. Hiába vártam, hogy rendesen megcsókoljon, nem tette meg.

-Muszáj?-hagyta abba a kényeztetést,és boci szemekkel nézett rám.Nevetve megráztam a fejem.

-Ha nem engedsz el, akkor sose leszek a te Mrs. Tomlinson-od.-vesztegettem meg.

-Oké.-sóhajtott fel megjátszva magát. Leszállt rólam, és elindult a fürdőszoba felé.

-Hé, hol marad a csókom?-szólok utána felháborodva.

-Majd az oltárnál megkapod.-kacsint rám kaján vigyorral, majd eltűnik az ajtó másik felén. Most komoly? Gyorsan utána eredek, de az ajtó zárva. Dühösen mentem le a konyhába, mert most várhatok addig, amíg elkészül. Remélem siet. A helyiségben a gyerekek az asztalnál ettek, persze Roxy és Bri felügyelete mellett.

-Hogy van az én menyem?-érdeklődik jövendőbeli anyósom, Jay, miközben a sütőnél sürög-forog. Annyira lelkesen vállalta, hogy majd ő megcsinálja az esküvői tortát, hogy nem volt szívem nemet mondani neki, főleg hogy tapasztalatból tudom milyen finoman süt. -Oh, hogy az a...-kiált fel dühösen.-Hiányzik az egyik különleges összetevő.-bosszankodik.

Két jellegzetes hang üti meg a fülemet, és eszembe jut egy jó ötlet. Ahogy sejtettem, Louis és Harry lép be a konyhába.

-Srácok! El kéne menni a boltba.-mondom nekik.Lou bosszúsan felsóhajt, de azért felveszi a kocsikulcsot, és érdeklődik mi kell. Mihelyst kilépnek a házból célba veszem a fürdőt.

Louis Tomlinson

-Mit is kell vennünk?-kérdezem Harry-től, miután végre megtalálom a baba osztályon.

-Louis ennyire azért ne legyél ideges.-viccelődik. De teljesen beletrafált. Úgy félek én is a közelgő eseménytől, hogy azt is elfelejtettem miért jöttünk ide. Csak keringtem a sorok között, és próbáltam magam lenyugtatni. Ha Becca meglátja rajtam, hogy ennyire szét parázom magam, akkor ő még jobban, aztán bumm, lőttek mindennek, mert az egész ház már most zeng az izgalomtól, és mindenki stresszes. Pedig az elmúlt években megéltünk már egypár esküvőt. Sőt még Becca előtt is voltam esküvőkön, ott ültem a nézők között, vagy tanúként álltam, néha jó arcot vágva az egészhez, néha valódi örömmel. De sose gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a nap is. A sajátunk. Oké, én kértem meg Becca kezét őszinte szándékokkal, de sose hittem volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap. Olyan távolinak tűnt még négy évvel ezelőtt.-Amúgy csak díszítő gyöngyökért jöttünk.-válaszol végre Harry. Már éppen megfordulok, hogy megkeresem, amikor utánam szól.-Szerinted melyik?-emel a magasba két lány ruhát. Az egyik elején egy elefánt van, a másiknak egy zsiráf. Inkább nem szólok róla, hogy ez a méret inkább fél évesekre való. Én is ilyen voltam mindkét gyermekem születése előtt. Sőt néha még most is.

-Szerintem a zsiráfos jobban megy majd Darcy-hoz.-bökök rá.

Harry beleteszi a kosárba, majd háromnegyed órával később végzünk is. Na jó, vettünk más dolgokat is. Ciki, ha pasi létemre szeretek vásárolni? Habár Becca szerint csak kacatokat veszek. Pont délre érünk haza. A lányok már ettek valamit, most a hálószobánkba készülődnek, mert az ottani gardróbba van a menyasszonyi ruha elrejtve, mert én nem láthatom. Persze majd megöl a kíváncsiság, de tudom, hogy Becca-n bármilyen ruha is lesz, túlságosan jól fog állni neki, sőt szexin. Azt is tudom, hogy annyira szeretem őt, hogyha egy krumplizsákban jönne hozzám, én akkor is boldogan venném feleségül.