He Likes Someone Else - Narry Short Story

∞Chapter 1: Not Good Enough∞

External POV (Külső szemszög).:

Harry finom mozdulattal a lány füle mögé simította az egyik arcába lógó hajtincset. Gyengéden elmosolyodott és egy csókra hajolt a kívánatos ajkak felé, de abban a szent pillanatban megszólalt a telefonja és ő kellemetlen morgások közepette előhalászta a drága, szűk nadrág zsebéből.

- Mit akarsz, Niall? Nem mintha nem zavarnál rohadtul. - szólt a telefonba a zöld szemű bosszankodva. 

- Én is örülök, hogy hallom a hangodat. - mondta a szőke hajú cinikusan a vonal másik végén. - Nem állt szándékomban megzavarni a romantikus vacsorátokat csak gondoltam emlékeztetlek rá, hogy megígérted nekem, hogy holnap elkísérsz megnézni egy lakást. 

- Igen, tudom, emlékszem. - mondta a göndör hajú irritáló hangsúllyal. - Nem szar a rövid távú memóriám. Ott leszek reggel a házadnál, oké? Nem értem minek kellett emiatt felhívnod. Ha nem tudsz mit kezdeni magaddal, akkor talán szedj fel egy csajt, rád férne most már. 

- Mekkora egy seggfej tudsz lenni néha!

- Ez még mindig meglep? Na megyek, szia! - mondta unottan és bontotta a vonalat. Nagy sóhajtás közben elrakta a telefont és bocsánatot kért barátja alkalmatlankodása miatt. A barna szemű szépség csak legyintett és belekóstolt az édes italba. Harry elégedetten nézte a karcsú derekát, a ruha előnyös dekoltázs kivágását és roppant szerencsésnek érezte magát. 

- Hová szeretnél most menni? - kérdezte somolyogva és egy intéssel a pincér tudomására hozta, hogy most már hozhatja a számlát. 

- Tudod mit? Rád bízom, lepj meg! - kacsintott a lány kacéran és mosolyogva nézte, ahogy Harry fizet mindenért és átkarolja a derekát, amikor kilépnek az 5*-os étterem ajtaján. 

Niall's POV.:

A nap utolsó sugarai bevilágítanak az ablakon és aranyra festik a polaroid fényképeket a falon. Az ablak előtt állok és várok. Én magam sem tudom, hogy pontosan mire is. A kezemben egy poharat tartok, ami tele van arany színű folyadékkal. Iszom már megint. Nem tudom, hogy miért foglalkozom ilyen sokat ezzel. Egyszerűen csak tovább kellene lépnem. Olyan könnyű kimondani. Ő karcsú, csinos,gyönyörű, gazdag és nem utolsó sorban lány. Minden, ami én nem vagyok. De ezért nem hibáztathatok senkit. 

A nap lemenő sugarai arany színűvé változtatták az arcomat és kellemesen melegítették. Még így sem lennék elég szép neki. - futott át az agyamon a gondolat. Ott álltam és attól rettegtem, hogy mikor jön el a sötétség, ami elborít mindent és mindenkit félelemmel. Éjszaka jönnek elő a démonjaim. Olyankor félek mindentől. Még magamtól is. Kiittam az alkohol tartalmú folyadékot és letettem az íróasztalra a kiürült poharat. Út közben áthúztam a fejemen a pólót és az ágyra dobtam majd ugyanilyen sorsra jutott a nadrágom is. 

Egy szál fekete alsónadrágban léptem be a kicsi fürdőszobába és rögtön megeresztettem a fürdővizet. Amíg vártam leültem a kád szélére és a tekintetem a bal karom belső felére vándorolt. Összesen 121 darab kis heget számoltam össze. Azóta a nap óta, amikor megtörtént az, aminek nem kellett volna. Persze ő észre sem veszi. Már hogyan venné észre? Minden amiről csak tud beszélni az tökéletes Kendall tökéletes bőre, gyönyörű szemei, puha arca és heg nélküli karja. Már miért is érdekelné a legjobb barátja? Ez a szó is milyen ironikus. Legjobb barát. Szerintem az csak a mesékben létezik, csakúgy, mint a Happy End.

Keserűen elmosolyodtam az emlékeken, lehúztam az alsómat és lassan beültem a kádba. A kezembe fogtam a kis méretű pengét és elmélyülten forgattam az ujjaim között. Nem tudom mennyi hely van még a karomon de lassan be fog telni és akkor át kell térnem a jobb karomra, de valamiért viszolyogtam a gondolattól. Talán azért, mert azt akartam, hogy maradjon egy olyan testrészem, ami tiszta. De nem vagyok most már semmiben sem biztos. Úgy döntöttem, hogy ma mégsem csinálok újabbat. Végigsimítottam az ujjbegyemmel a penge élén és visszaraktam a fürdőszoba szekrény legfelső fiókjába. Lehunytam a szemem és alámerültem. Az orromon buborékokat fújtam és próbáltam egy kicsit elterelni a gondolataimat Harryről.

Ma este nem fogok otthon szomorkodni és a silány életemen gondolkodni. Felhívom a barátaimat és elmegyünk inni valahová. Igen, pontosan ezt fogom tenni. Nem bírtam sokáig a víz alatt levegő, ezért feljöttem. Beletúrtam a piszkos-szőke hajamba, amitől valószínűleg még kócosabb és rendetlenebb lett. De végül is kit izgat? Megtörölköztem és bementem a gardróbba, hogy válasszak ruhát estére. Felvettem egy fekete alsót és közben tárcsáztam Perrie-t. 

- Szia Pezz! Remélem ráérsz ma este bár az sem baj ha nem, mert akkor magammal rángatlak. - köszöntem a szokásos stílusomban. Olyan hangosan elröhögte magát, hogy el kellett tartanom a fülemtől a telefont különben megsüketültem volna. 

- Persze, hogy számíthatsz rám! Hívom a többieket is! - nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam, kacsintott. - Valami olyan gatyát vegyél fel, amiben rendesen látszik a jó kis segged, ne olyan szarokat, amiket minden nap hordasz! - utasított szigorúan.

- Hééé! - kiáltottam fel sértetten a kezemet a mellkasomhoz szorítva. - Ezt meg se hallottam, jó? Semmi baj nincs a gatyáimmal! 

- Ja ja, persze, ahogy mondod, szőke. - nevetett barátnőm és letette. 

A választásom egy sötét színű farmerre, fehér pólóra, világos kék farmerkabátra és egy fekete csizmára esett. Nem akartam túlzottan kiöltözni. Csináltam egy képet a tükörben és elküldtem P-nek, hogy mondjon véleményt. 

"Nem rossz, nem rossz, de mutasd a seggedet! Látni akarom! ;)"

- Oookéé. - mondtam lassan és háttal állva a tükörnek csináltam még egy képet, majd elküldtem. 

Pár perc múlva érkezett is a válasz: "Hmm, elmegy. Bár láttam már jobb darabot is rajtad! Siess, mert nem várok rád örökké, hercegnő!"

"Nem vagyok hercegnő!!!!!" 

Küldtem el az üzenetet, miközben zsebre vágtam a pénztárcámat és lerobogtam a lépcsőn. Lekapcsoltam a konyhában a lámpát majd becsuktam az ajtót, bezártam és a pénztárca mellé raktam. Küldtem a srácoknak/lányoknak üzenetet a csoportba, hogy elindultam a bár felé.