Learn the lessons, Styles!

4. 1. lesson: Untouched pleasure

Miután magamra maradtam és a gyomromba költözött háborgó lepkék megnyugodtak egy kicsit, kényszert éreztem, hogy elmeséljem valakinek a történéseket. A választásom pedig csodával határos módon az anyámra esett. Ez alkalommal is örömmel fogadta a hívásomat. Közvetlenségem annyira felkorbácsolta anyai szívében a reményt, hogy megkérdezte, nem ugrok-e haza. Én pedig az oda vezető rövid autóúton végig hitetlenkedtem magamon. Hosszú ideje semleges kapcsolatot ápoltunk egymással. Magam sem tudom, miért nem voltam képes közeledni felé. Egy ideig hitegettem magam, hogy miatta nincs apám, vagy hogy a mássága miatt bélyegeznek meg, de kinőttem ezeket a hóbortokat. Mire ez sikerült, már nem kerestem indokot a hűvös viselkedésre, mind megszoktuk, hogy nem illünk bele a kisvárosok ideális családképébe. Gyermekkori otthonom előtt leparkolva akaratlanul is mosolygásra kényszerültem. Felsétáltam az ajtóig, majd mielőtt kopogtathattam volna, anyám kirobbant az ajtón, apró termetéhez képest kifejezetten erős, gerincropogtató ölelésbe vonva. Szemeim hirtelen könnybe lábadtak, ahogy viszonoztam az ölelést. 

- Ellen, ereszd el szépen Scarlett-et!- szólalt meg egy halk, kedves hang mögöttünk. Egy meglepett sóhaj csúszott ki anyám menyasszonyának, Kate-nek a torkán, mikor őt is megöleltem. Azt hiszem, az alatt a 10 év alatt, mióta ismertük már egymást, ez volt az első alkalom. A hosszúra nyúlt üdvözlés után bevonultunk.

- Mesélj nekünk Róla!- kérte Kate. Összevontam szemöldökeimet. Vajon most Harry-re gondol?

- Kiről, Katelynn?- mosolyogtam rá. Ez sem sűrűn fordult még elő ebben a házban.

- A fiúról, akitől ennyire ragyogsz! Egyáltalán fiú? Mert ha anyád vére vagy, akkor jogos a kérdés- poénkodott, amit anyu egy gyengéd combra-csapással jutalmazott. Be kell vallanom, kifejezetten aranyos párost alkotnak!

- Igen, egy fiúról van szó!- sóhajtottam, majd mikor lelki szemeim előtt megjelent a kép, ahogyan a koliban csókolóztunk, akaratlanul is elmosolyodtam. - A neve Harry. Az egyetemen ismertem meg. És nem feküdtünk le!- tettem hozzá, mert ez jelentőségteljes különbség az eddigi összes afféromhoz képest.

- Megkomolyodtál, kislány?- nézett rám tágra nyílt szemekkel édesanyám. Fiatalabb koromban sűrűn előfordult, hogy hajnalban tértem haza. Sejthette, hogy nem sakk klubba járok.

- Hová gondolsz, anyu?- nevettem fel.- Folyamatban van a dolog.- kacagtunk együtt mindannyian. Egy bizonyos szinten talán tényleg megkomolyodtam. Nemcsak, hogy felismerem, mennyire szerencsés vagyok a családomat illetően, de hajlandó voltam feladni a megszokott habitusomat Harry miatt. Miután életem addigi leghosszabb beszélgetését folytattam le anyámmal és a párjával, elvonultam régi szobám magányába. Hanyatt vágódtam a szobában terpeszkedő, hosszú ideje érintetlen francia ágyon, és a plafont kezdtem bámulni. Kellemes időtöltésemnek a mobilom hangosodó csörgése vetett véget. Amint megláttam a számomra oly' kedves nevet, rögtön felvettem.A szívem a torkomban dobogott, mikor azt mondta, hiányzom neki. Ez vezetett ahhoz, hogy Harry autóba ült és elkocsikázott hozzám. Szerencsére a ház már csendes volt, mire megérkezett. Csak mi voltunk ébren, nagyjából az egész utcában, bizonyára nem keltettünk nagy feltűnést. A biztonság kedvéért azért a kulcsot elfordítottam a szobaajtóm zárjában. Még időm sem volt igazán elfordulni az ajtótól, Harry máris az államat fogva csókolt. Az idevezető úton valahol elhagyhatta az ártatlan énjét, mert a férfi, akinek a nyelve hevesen táncolt az enyémmel, minden volt, csak szűzies nem. Nem hagyott menekülőutat, ő irányított, és baromira tetszett! Azon viszont már kicsit jobban meglepődtem, mikor hirtelen az ágyon találtam magam, Vele a lábaim közt.

- Hé, Hazza! Baby, lassíts!- szóltam rá, mikor keze esetlenül besiklott a felsőm alá. Meglepetten nézett rám, és talán egy kicsit csalódottan is. Mint egy kiskutya, aki a szófán akar aludni, de nem engedik neki.

- Miért? Túl gyors a tempó?- kérdezte, arcán tisztán tükröződött a zavarodottság. 

- Nekem kifejezetten lassú. De neked ez gyors! Lazíts!- kezdtem óvatosan dörzsölgetni a hátát. Zavarában lehengeredett rólam. Nem hagytam annyiban, lovaglóülésbe helyezkedtem rajta. Feltűnően kerülte a tekintetemet, ezért arcát magam felé fordítottam, két oldalról megtartva, hogy ne legyen esélye elfordulni.

- Figyelsz rám, Harry?- kérdeztem, majd miután szégyenlősen bólintott egyet, folytattam a fejemben összeállított monológot. - Ennek az egésznek nem csak Rólam kell szólnia! Soha nem kérnék Tőled olyat, amit nem szeretnél, és ezt ugyan úgy elvárom cserébe! Hazudnék, ha azt mondanám, nem akarok az első pillanattól fogva alattad izzadni, de ígérem annak is eljön az ideje!- mosolyogtam rá. Végre feloldódott, ennek jeléül megvillantotta azt a fajta mosolyt, ami miatt a naiv kislányok éjszakákon át sírnák magukat álomba. Azonban én nem olyan lány vagyok. Én az a lány vagyok, aki a világ legdögösebb szűzét csókolta akkor. 

Sajnáltam egy kicsit, amiért lelohasztottam a hirtelen termett bátorságát, így arra gondoltam, talán valamit mégiscsak mutathatnék neki a smároláson kívül. Abban úgy is elég profi. Először a saját felsőmtől szabadultam meg, majd lerántottam róla is a szűk, fekete pólóját. 

- Amint kellemetlen valami, szólj, és én abbahagyom!- suttogtam a fülébe. Utamat nyakán kezdtem, apró, érzéki csókokkal. Imádni valóan sóhajtozott a kezeim alatt. Soha senkivel nem volt még dolgom, aki ennyire szenzitív lett volna. Mire elértem a v-vonalait takaró tetoválásokig, már tekintélyes domborulat feszült sötét farmerében.

- Szerintem ezt most vegyük le!- ezzel kioldottam az övét, majd a gombhoz nyúltam. Hamarosan egy szál bokszerben feküdt előttem. Tisztán látszott rajta, fogalma sincs az adottságairól. Halvány lila gőze nem volt arról, hogy milyen izgató teste van. Testbeszéde egyértelműen sugározta, nem sokan látták még ilyen helyzetben, én pedig a végtelenségig hálás voltam, amiért mégis kivételt tett velem. Hogy meghálálhassam ezt a kedvességet, óvatosan helyezkedtem ágyékára, vigyázva, nehogy fájdalmat okozzak neki. Értetlen arckifejezése először meglepettségbe, majd élvezetbe váltott, ahogy lassan mozgatni kezdtem a csípőm, merevedéséhez dörgölőzve. A tekintete szinte perzselte a bőrömet, majd mikor hatalmas tenyereit melleimre szorította, elveszítettem az irányítást. Többé nem voltam benne biztos, ki kényeztet kit. Mintha egy párhuzamos univerzumban találtam volna magam, Harry-ben feléledt az elfojtott ragadozó, hátamra fektetett, majd ő diktálta tovább a tempót. Ha nem foglalta volna le intenzív csókostromával a számat, talán még néhány koordinálatlan nyögés is kiszökött volna ajkaim közül.

- Ez nagyon tetszik!- sóhajtotta a fülembe. Képtelen voltam válaszolni, helyette inkább hajába marva húztam vissza szenvedélyes csókunkba. Csípőm lassú mozgásba kezdett az övével ellentétesen. Maradék ruhánkon keresztül is éreztem, mennyire kemény. Tudtam, nem fogja sokáig húzni, így nem lepődtem meg, mikor néhány perc múlva levegő után kapkodva temette arcát a mellkasomba. Alsóneműjén nedves folt éktelenkedett. Örültem, hogy örömét lelte bennem, akkor is, ha az aktus nekem nem okozott kielégülést. Nézni, ahogy lassan magához tér az extázisból, egészen újszerű élvezet volt.

Sziasztok! 

Mélységesen szégyenlem magam a késés miatt. Ez a fejezet nehezebben jött össze, mint a többi. Igyekszem a nyáron egy kicsit belehúzni az írásba, remélem lesz, aki végigköveti Scarlett és Harry útját! 

xx