||-Stay with me|| ||-Promise, April|| [BEFEJEZETT]

Április 29.

Éppen Vikitől köszönök el, telefon számot cseréltünk, annyi mindenről lehet vele beszélgetni.

-Mehetünk Apr?-fogja meg a derekamat Cam.

-Persze.-mosolygok.

-Köszönünk mindent Viki!-mosolyog Cam.

-Johnson barátai az én barátaim is, és a barátoknak bármit.-mondja, majd búcsúzóul megölel, mi meg Cam-mel elindulunk kifele a kórházból.

-Aaaamúúgy...-kezdi nyújtottan, és boldogan mondani Cameron, mikor beszállunk az autóba, és elindulunk-...vaaaaan eeeegy meeegleeeepiiiim.-mosolyog fölényesen.

-Jaj ne, a meglepikből eddig semmi jó nem sült ki.-fogom a fejem.

-Igen? Akkor inkább szerintem szólj Lis-nek, hogy menjen haza, mert szerintem rád vár a kertben.-mutat ki az ablakon, a Cam háza előtt álló húgomra.

-Jesszusom!-mondom gyorsan, majd kipattanok az autóból, odarohanok, és széjjel ölelgetem. Jó, oké, mások fél évente láthatják külföldön élő rokonait, de Lisa-val töltöttem életem minden pillanatát. Érthető, hogy hiányzott nekem akár csak 1 hónap után is.

Cam által aláírt MAGCON-os pulcsijában van, és neki sikerül először megszólalni:

-Juj, April! Nehezebb vagy, csak nem meghíztál?-húzza az agyam.

-Na jól van, bekaphatod Lis!-nevetek-Na látod, ez hiányzott nekem.

-Te is hiányoztál-mosolyog-de esetleg nem segítenél kipakolni? Majd leszakad a kezem.-nyafogja.

-Na, gyere, segítek.-mondom neki, mert beletörődtem már, hogy milyen.

-De egyébként...-kezdek bele, mikor már a lépcsőmön cipeljük a csomagjait-...Meddig maradsz?-nézek rá.

-Holnap után megyek vissza.-mosolyog, mikor lerakjuk a cuccait a vendég szobába.

-Huh, megnyugodtam.-mosolygok.

-Te Apr!-huppan le a vendégágyra.

-Hm?

-Tudom, hogy nem megy az étterem, se a kávézó választás...-mosolyog, mire hozzávágok egy párnát. Hmm, Cam-el vajon mennyit beszéltek rólam?-...De annyi minden történt mostanában veled, beülhetnénk dumálni, meg hát sose jártam itt, szóval igazán mutathatnál valamit Chino-ból...ha jól hallottam, úgy is sokat kóvályogtál a környéken...-kuncog.

-TI MENNYIT BESZÉLTEK RÓLAM CAMERONNAL?-csattanok ki meglepődötten.

-A-a Apr. Itt inkább az a kérdés, hogy mikor nem beszélünk rólad.-kuncog tovább.

-Na jó, inkább gyere vegyünk cipőt, mert most már szükségem van arra kávéra.-mondom a tőlem telhető legnagyobb nyugodtsággal ebben a helyzetben, majd elindultunk a tőlünk nem messze lévő kis kávézóba.

-Idilli kis hely, látszik hogy miért szereted.-ismeri el, majd megpillantja a körülbelül 17-18 éves kiszolgáló srácot-És látszik, hogy én ezek után miért fogom szeretni.-bök fejével előbb említett fiú felé.

-Inkább rendelj, túl feltűnően bámulsz.-csapom mutató és hüvelykujjam  az orrnyergemre.

-Na és te mit ajánlasz?-tesz próbára.

-Kinevethetsz, de nekem a tejszínhabos kakaó. Atyám, isteni finomra csinálják itt.-áradozok.

-Jó, akkor egy kakóval én is megelékszek.