Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány...2 /befejezett/

3.fejezet

Narenék beszélgettek még egy ideig, de mi nem vártuk meg. Thaniaval bevonultunk a házba és leültünk a kanapéra, egymással szemben. Törökülésbe húztam a lábaimat és a hátamat a kanapé támlájának döntöttem.
-Mi volt tegnap?-vigyorgott rám Thania.-Ren egész éjszakára eltűnt. Együtt aludtatok?
-Nem úgy, ahogy gondolod!-ráztam meg a fejemet.
-Akkor hogy?
-Sírtam és ő megvígasztalt.-magyaráztam, mire a barátnőm bólintott, jelezve, hogy érti.
Az ajtó kinyílt és Eliot lépett ki a fürdőszobából, kezében egy levéllel.
-Te ott olvastál?-kérdezte Thania fintorogva.
-Igen. Vagyis nem. De ezt nektek is el kell olvasnotok.-nyújtotta felém a papírt és én gyorsan végigfutottam. A levélben egy megemlékezésről írnak, amelyet az elmúlt egy hónapban eltűnt tizenegy sárkánynak, és őrzőinek tiszteletére rendeztek.
-Tizenegy?-szaladt fel a szemöldököm a homlokom közepére. Eliot komoly arccal bólintott.
-És mindegyik az őrzőjével együtt tűnt el.-magyarázta, aztán körbefordult és kérdőn rám nézett.-Hol van Ren?
-Kérdezd Mayat!-vágtam rá kicsit durvábban, mint szerettem volna.
-Oh...Szóval nem beszélt még vele?-pillantott a srác a bejárati ajtó felé.
-Én nem akartam, hogy beszéljen.
Egy szó nélkül bólintott szomorú arccal.
Mintha megérezték volna, hogy róluk van szó, abban a percben belépett a házba Maya és a kezénél fogva húzta maga után Narent. A fiú szeme azonnal körbejárt a szobában és megállapodott rajtam.
-Képzeljétek! Az elmúlt egy hónapban tizenegy sárkány és őrző tűnt el.-újságolta Thania. Maya szeme kikerekedett.
-Tényleg? Az sok! Na és mi történt?
-Azt még nem tudjuk, de megemlékezést tartanak - magyarázta Eliot. - Ma este.
Hirtelen eszembe jutott, hogy egy napja nem hallottam semmit a sárkányunk felől és megnyitottam az elmémet Gevin felé.
-Gevin!-szólaltam meg, de nem érkezett válasz. Ren a földet bámulta. Nem Elioték beszélgetését hallgatta. Hirtelen felém pillantott.
-Ugye nem? - kérdezte. Megráztam a fejemet.
-Az nem lehet. - mondtam halkan, de kicsit sem hangzott őszintén.
-Ne haragudjatok! - szólalt meg hangosan, megszakítva a telepatikus csatornát kettőnk közt. - Mindjárt jövünk! - mondta, aztán elengedte Maya kezét és velem együtt kisétált a házból. Még a küszöbről visszapillantottam és a tekintetem összeakadt Maya értetlen pillantásával. Nem tudtam hibáztatni érte, de most nem foglalkozhattam az érzéseivel. Narennel végigrohantunk a házak közt és szinte kirobbantunk a kapun.
Ismét bekapcsoltam a telepatikus csatornát és amilyen hangosan csak lehet, elkiáltottam magamat benne.
-Gevin!
Semmi válasz.
-Kérlek mond, hogy csak túl messze van ahhoz, hogy meghalljon minket! - fordultam kétségbeesetten Ren felé.
-Nem tudom. - rázta meg a fejét szomorúan és ellépve mellettem az eget kémlelte. - Semmi baj nem lesz! - jelentette ki.
Lassan elindultam gyalog a fák felé. Eleinte sétálva haladtam, de mivel a szívem a torkomban dobogott, hamar gyorsítottam és a végén már teljes erőmet beleadva rohantam fel a hegytetőre.
-Kérlek! Ne legyen semmi bajod! - suttogtam magam elé, aztán feltoltam magamat a tetejére és lihegve fordultam körbe. Néhány sárkány repkedett Axest felett, de egyik sem volt piros.- Nem! - kiáltottam teli torokból és a sziklára zuhantam. Lent, a hegy lábánál Naren is kiabált. Hallottam, éreztem. De csak őt. Gevint nem.