Egyszer Volt Hol Nem Volt, Volt Egyszer Egy Sárkány...2 /befejezett/

Prológus

Repülni elképesztő, csodálatos, felszabadító...
És az emberek nagy része még csak meg sem tapasztalhatja ezt, csupán azért, amilyenek. Ha ők meglátnának egy teljesen új fajt, amelyről azt hitték kihalt, akkor egyből levadásznák, elpusztítanák őket. Anélkül, hogy megismernék, megértenék ezeket a csodás lényeket. Sokat veszítenek ezzel a csapongó viselkedéssel. A sárkányok elképesztő lények, de a különböző buta legendák tehetnek arról, hogy az emberek szörnyetegeknek gondolják őket. Sajnálatos módon én is előítéletes voltam. Eleinte féltem Gevintől, de aztán megismertem őt és egy lettem az őrzők közül. Már maga a gondolat megtisztelő, hogy közéjük tartozhatok, hogy egy sárkány a bizalmába fogad.

Megrántottam a lábamat, mire Gevin lába nekiment egy sziklának.
-Bocs!-motyogtam, de sajnos ismét elkövettem ugyanazt a hibát, mire a sárkány felmordult alattam.
-Cas! Koncentrálj már!-szólalt meg Naren a fejemben. Az egyik hegy tetejéről figyelt minket és tanácsokkal látott el. A legtöbb esetben ez kimerült abban, hogy "Nem jó! Ne úgy csináld!" vagy "Figyelj oda!"
-Próbálok!
Már egy hónap telt el azóta, hogy a tanács megpróbált lelökni egy szikláról. Azóta Ren foglalkozik velem. Tanít a különböző őrzős dolgokra. Gevinnel valahogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Bár azt meg kell hagyni, hogy nagyon nehéz egy sárkányon repülni. Meg kell lennie a megfelelő kapcsolatnak közted és a védenced közt, hogy úgy repüljön, ahogy azt te akarod.
Felhúztam, mire Gevin ismét felhördült.
-Ezt így nem lehet!-kezdtem nyafogni és a föld felé irányítottam a sárkányt, hogy leszálljunk. Még ez sem egészen úgy sült el, ahogy akartam. Gevin orrabukott és magával rántva engem a homokba zuhant...háttal.
-Nem lehet igaz!-kiáltottam és kimásztam a több száz kilós sárkány alól. Naren úgy nevetett, hogy jóformán a földön fetrengett, a hasára szorított kézzel.
-Nem ér kinevetni!-vetettem rá szúrós pillantást.
Gevin felkászálódott a földről, lerázta magáról a homokot és Ren is abbahagyta a röhögést.
-Te akarsz irányítani! Nem szabad!-rázta a fejét Naren és Gevin mellé lépett-Ne legyél diktátor! Csupán mutasd az útat és a sárkány követni fogja azt. De ha örökösen csak rángatod, dirigálsz, akkor egy idő után lehajít. Makacs lények a sárkányok. -magyarázta és megsimogatta Gevin füle tövét, mire a sárkány egy jóleső morgást eresztett ki.
-Rendben!-bólintottam.-Ismét megpróbálom!-jelentettem ki és Gevinhez léptem.
-Biztos erőltessük?-szólalt meg Gevin rekedt hangja a fejemben és bár egy sárkánynál nehéz megállapítani, hogy mikor mit érez, most mégis bármiben lefogadtam volna, hogy jól szórakozik a szenvedésemen.
-Jaj! Ne már! Annyira nem vagyok rossz!
Naren elhúzta a száját és Gevin olyan tekintettel nézett rám, hogy megszólalnia se kellett, tudtam mire gondol.
-Kösz a támogatást, fiúk! -nevettem és felültem Gevin szárnyai elé. Nagyot sóhajtottam és gyorsan végigvettem, miket tanácsolt Ren. - Mehetünk!-jelentettem ki.
A sárkány kitárta a szárnyait és a levegőbe ugrott. Beletelt pár percbe, mire elértük a megfelelő magasságot, de megérte.
Ismét vettem egy nagy levegőt és egy pillanatra Gevin helyébe képzeltem magamat és megpróbáltam az ő nagyon makacs sárkányszemével nézni a helyzetet.
-Hogy mutathatnám az utat?-kérdeztem Narent telepatikus úton.
-Ne agyald túl! Érezned kell és használd a köteléket!-érkezett a válasz.
Sóhajtottam egyet, aztán csak egyszerűen elképzeltem, mit várok tőle. A sárkány pedig repülni kezdett. Hajtotta magát a szárnyaival és egyre közelebb kerültünk a hegyekhez. "Csupán mutasd az utat és a sárkány követni fogja azt." Így tettem. Gevin pedig engedett. Arra ment, amerre én akartam, mégis szabad volt. Úgy szlalomozott a hegyek közt, mintha ott se lettem volna.
-Ügyes!-vigyorgott rám Naren, mikor elrepültünk felette.
-Nézzük mennyire vagy gyors!-suttogtam Gevinnek, mire sebességet váltott. Alacsonyra ereszkedtünk és a fákat kerülgettük. Egy idő után már összemosódtak előttem a körvonalak, de a sárkány tudta hol a határ. Éreztem, hogy tudja a dolgát. Nem is mehetett volna simábban a dolog. Ketten repültünk, de egyek voltunk.