Timelines

Ha minden véget ér....

Barry sejtette hogy nem sok ideje maradt. 

Az ajtót kezdték betörni, neki pedig valamit tennie kellett. Bruce éppen olyan pillantásokat vetett rá mintha gyilkolni akarná a fiút, de aztán csak beállt egy elektrosokkolós fegyverrel a kezében az ajtó elé. 

- Ha valamit tenni akarsz akkor azt most csináld! - Kiáltotta hátra. Szavai cseppet sem voltak kedvesek, inkább fagyosan vetette oda. 

Ez volt talán az utolsó lehetőségnek az utolsója... 

- Jó.. menni fog.. menni fog.. - Végiggondolta: megint olyan gyorsan kell majd rezegtetnie magát hogy aztán létrehozzon egy idő alagutat. Nem. Bele se mert gondolni hogy ez sikerül-e. 

Csak visszalépett a platformra ahol az előbb állt és még egyszer a két Liga tagra pillantott. 

- Indulj! - Kiáltotta Diana. Biccentett és elkezdte a folyamatot. A gép beindult, s rásegítette hogy sikerülhessen így minden remegett körülötte. A narancssárga cikázó fény egyre élesebbé vált körülötte, mintha villámok cikáztak volna s forgószél támadt volna egyszerre a teremben. 

Közben ahogyan minden elmosódott még látta ahogy kirobban az ajtó és pár fekete egyenruhás katona érkezik be. Fekete ruhájukon ott csillogtak a vörös "S" betű. 

Társai azonnal védelmi pozíciót vettek fel, hátra se nézve. Valami villant, nem látta hogy mi. Próbált nem ezekre koncentrálni de a hangok néha mégiscsak vissza vonzották a jelenbe. 

Valaki elesett a földre: egy férfi alak. Barry felismerte ki lehetett az, és elkiáltotta magát: 

- BRUCEEEEE!!!! - Majd mindent elnyert a világosság. 

**

Ilyen még soha nem történt vele.

Talán túl gyorsan is futott, hisz villództak körülötte a fények. Nem tudta merre járhat az időbe, előre vagy hátra tért-e ki, esetleg megint túl korán érkezett-e... viszont hamarosan látta hogy ki kell egy pillanatra szállnia az alagútból. 

Éppen ezért Clark-ra gondolt, hogy majd őt figyelmezteti, de hirtelen gondolatai folyton visszatértek Brucera mert aggódott érte. 

Kinyitotta a szemeit, majd kilépett az alagútból, de úgy tűnt megint csak rossz ember állt vele háttal. 

Egy nő. Csak remélte hogy Loise. Megfogta a karját, miközben a teremben fényes villámok cikáztak át. 

- Figyelj rám! Ide figyelj!- A nő megfordult. Sötét haját kifújta a szemeiből a szél, tekintete cseppet sem volt ijedős, inkább bátor. -  Meg kell akadályoznod... hogy Loise meghaljon..érted amit mondok?! - remélte igaza van, remélte nem fog szétesni körülötte a világ vagy hogy figyelmeztető szavai majd érnek valamit. 

De az illető nem Loise volt. Diana Prince megfordult, s látszódott rajta hogy semmit nem ért. 

Nem ismerte fel Barryt. Nemrég érkezett csak vissza a Földre, és már rögtön egy furcsaság érte. Nem értette ki ez, mit akar vagy hogy mennyire veszélyes. Éppen ezért kardot rántva sebezte meg a kezét.

Barry pedig nem is akarta elhinni pár másodpercig hogy ez történik, és éppen most. 

Egyre rosszabbul és rosszabbul érezte magát. Kibillentette a koncentrálásból a fájdalom, az átjáró kezdett szétesni.. valamit tennie kellett...

Visszahúzta a kezét s mikor hátra lépett elesett...de ő vissza akart jutni. Nem ragadhatott most a múltba semmifajta képpen sem. És tudatában volt annak, hogyha az átjárót elveszíti akkor egészen biztos hogy nem fog többé visszajutni soha. 

 Minden felvillant egyszerre abban a pillanatban s Diana maga elé kapta a karját.

 Egy szemvillanás alatt eltűnt a nő képe, s minden fehérben úszott... aztán  visszakerült a jelenbe...leesett kimerülten a földre de most nem kapta el senki sem.

- Most sem volt jó...! - Körbenézett. Sehol senki. 

Hova tűnt mindenki?   Talán vesztettek s akkor tényleg minden amiért küzdöttek véget ért...